A megcsalás evidens, hogy egy házasságban egyszer úgyis bekövetkezik?

Nem gondolom evidensnek. Hosszu kapcsolatban, ha mindket fel reszerol van ilyen erosebb fellangolas, akkor elfogadhatonak tartom a nyitott kapcsolatot, ha mindketten hajlanak ra. A megcsalas viszont hazugsag, ami siman valook.

Mondjuk nem ertem ezeket a lekuzdhetetlen fellangolasokat, nekem ha komolyabban megtetszik valaki, akkor is tudok viselkedni es otthon sincsen ebbol feszultseg, a parommal attol meg ugyanolyan jo a kapcsolatunk :D

Pont az ilyen fellángolás miatt rúg fel mindent a megcsaló fél, mondván, hogy ő szerelmes, és ha jó lenne a házassága, nem férne bele egy harmadik.

Nem mindig az adja be a válást, akit megcsaltak.

Semmilyen formában nem fér bele a házasságba a félrelépés. Pont úgy, ahogy egy rövidebb kapcsolatba sem. Nem mentség, hogy x éve együtt vannak, és nem akar válni. Attól a másiknak ez nem fog kevésbé fájni, vagy mi?

A hűség nem azt jelenti, hogy a kutyának se kellesz, és nincs kísértés. Az csupán a lehetőség hiánya.

A hűség pont azt jelenti, hogy akkor is tudsz nemet mondani, ha ott a kísértés.

Nincs ebben semmi emberfeletti, vagy különleges. Csak most olyan világban élünk, mikor sokan azt hiszik, hogy a boldogság nem más, mint kergetni a lábad közét pillanatnyi testi kielégülésért.

Vannak nagyon hiú emberek akik egyszerűen nem viselik el hogy becsapják,kihasználják őket, és mindent feldobnak azért, hogy mentsék az egojukat. Több partnerem is volt akik sajnos nagyon féltékenyek voltak, évek folyamán megtanultam ezt kezelni, de ott legbelül mindig értetlenül kezeltem a reakciójukat.

Mindig azt az elvet vallottam, hogy azt az időt, amit a partneremmel együtt tölthetek, megpróbálom minél jobban kihasználni és kizárólag ara figyelni, ha ez minél jobban működjön. Ha ez teljesül, egy cseppet sem izgat mit csinál a párom miközben dolgozom. Ha a félrelépés negatívan befolyásolja a kapcsolatunkat,akkor persze felemelem a szavamat, válaszút elé állítom a partneremet, döntse el mit akar,valahol ez így logikus.

Ami a kísértéseket illeti....nekem is volt hasonló szituációm, mérlegeltem majd döntöttem. Amikor félreléptem tudatosult bennem, hogy nem vagyok boldog és azonnal vettem a sátorfámat még annak ellenére is, hogy az akkori partnerem mindenképpen marasztalni akart. Az ember vállalja fel a döntése következményeit, mert ettől vagyunk felnőttek és utána is nyugodtan tudunk a tükörbe nézni.

39F

12éve élek kapcsolatban,nem csaltam meg a párom, és nem azért mert nem volt kísértés. Az általában akkor jön amikor pont egy hullámvölgyben van a kapcsolat. Persze fejben dől el. Megértem az okfejtésed, teljesen logikus és realista, de bizony azzal nem értek egyet hogy ezt sunyi módon a társa háta mögött csinálja valaki, aztán este mélyen a szemébe nézve mondott jó éjt után nyugodtan aludjon. Ha valaki ezt így tudja csinálni,az mem szeret senkit önmagán kívül!

Az a minimum,hogy ha előjön egy ilyen helyzet a párja elé áll és szépen megbeszélik,még mielőtt történne valami.