Minden összeomlott körülöttem, mit tegyek?

A feleségemmel 8 éve vagyunk együtt. A negyedik évben megcsalt. Az egészre egy ártatlan hibából jöttem rá. Az ágyamban, a párnán egy olyan parfüm illatot éreztem amit nem én használok. Ismertem magát az illatot hiszen egyszer majdnem megvettem használatra. A feleségem csak terelte a témát, és hogy csak képzelődök. Vagy lehet rámragadt vagy rá az illat valahonnan a munkahelyünkről.

Nem hittem neki, és rejtett kamerákat szereltem fel a házban, és megkérdeztem pár szomszédot, hogy nem-e szoktak egy ismeretlent látni a házunkba bejönni "mert, rendszeresen eltűnik pár dolog az udvaromról".

A szemben lévő öreg néni véletlen felhozta, hogy csak a feleségem testvére szokott ide járni, aki gyakori.

Itt a bökkenő.. a feleségemnek nincs testvére.

Azonban még mindig vártam annak ellenére, hogy dúlt bennem a düh. Rá pár napra a kamerák felvétele beigazolta a tényt, hogy a feleségem rendszeresen megcsal.

Ekkor már teljesen összetörtem, és előhozakodtam a tényekkel...

Nyomban sírni kezdett, majd esküdözött, hogy szeret, és kifogásokat keresett, hogy nem törődtem vele eléggé. Magányos volt, stb. Utána engem kezdett el hibáztatni, hogy miattam van minden.

Végül én hülye megbocsátottam neki, mert fűt-fát ígért.

Szörnyű procedúra volt feldolgozni ezt az egészet. Maga a pszichológusom is célzott rá párszor, hogy nem az én hibám volt.

Az tény, hogy sokat dolgoztam/dolgozom, de csak azért, hogy megteremtsek mindent számára. Egy bolti eladó fizetésből nem hiszem, hogy kitudná fizetni a majdnem 100 ezer Ft-os ház törlesztőt, a két autóra megint majdnem 70 ezer, a számlák, és szereti a luxust. Ha csak a felét veszem az összes havi költségünknek, még annak a felét sem tudná kifizetni a béréből. Emellett még félre is rakunk.

Tovább folytatva a történetem, szóval kibékültem vele. Rá két évre végre sikerült a baba projekt. Amit én már a kezdetek óta akartam, Ő nem (a lebukási vita hevében az is kiderült, hogy titokban fogamzásgátlót szedett a megcsalásig).

Azt hittem a gyermekünk majd egy új kezdetet biztosít számunkra.

Láttam a feleségemen, hogy boldog. Én is boldog voltam, és ott volt a kislányunk is. Mindenki boldog volt, amíg egy rosszindulatú ember el nem ültette a bogarat a fülemben, hogy a gyerek nem hasonlít rám. Mivan ha nem is az enyém?

Addig vívódtam a dolgon, hogy megcsináltattam egy apasági tesztet.

Egy világ omlott össze bennem amikor tudatosult a tény, hogy a gyerek apja nem én vagyok.

Megvártam amíg másnap elmennek a gyerekkel, összepakoltam a dolgaimat, és elköltöztem a szüleimhez ideiglenesen.

Ez már három hete volt.

Azóta beszéltünk párszor, az elején tagadta, majd beismerte, hogy folytatta a viszonyt, de végig védekezett a másikkal, csak velem nem.

Már nem érdekel a hazugsága. Ennek ellenére most egyre jobban hívogat, odajön a munkahelyem elé a gyerekkel, és jelenetet akar rendezni.

Megmondtam neki, hogy még kap egy hónapot és addig találja ki mit csinál. (Magyarul egy hónapig még kifizetem a törlesztőket, meg adok neki pénzt). Mindezt csak a gyerekért, mert még mindig szeretem(a gyereket), és Ő erről nem tehet. Ha pedig nem teszem akkor bűntudatom lesz.

Na már most, ilyekor mit tegyek ha a gyerekhez túlságosan kötődöm? Az az idő nem múlik csak úgy el, és tudom, hogy ha én nem leszek az életében akkor egy nem éppen boldog gyerekkor fog rá várni.

A "feleségem" nem fogja tudni normálisan felnevelni, és szenvedni fognak a szegénységben. Főleg, hogy a lóról most leesett.

A szeretője egy volt iskolatársa, mint kiderült. Nem vitte semmire. Jóformán én tartottam el Őt is, a tudtom nélkül.

Azt borítékolhatja, hogy nem lesz aki fizeti az autóját. Biztos elveszik. Szerencsére az Ő nevén van. Vagy aki a luxust megteremti neki. A vállás után max annak a háznak a felét kapja meg, amiben éltünk. A többi vagyon szerencsére a szüleim nevén van. A megcsalás után már nem bíztam benne legbelül, ezért a tényleges vagyont már akkor elkezdtem kimenteni.

Csak a gyereket sajnálom.. Ha az anyján múlik, és a szeretőjén, akkor már tini korában valamelyik utcán lesz, és messze attól a lánytól, akit én akartam belőle kinevelni.

Most 36 éves vagyok, kezdjek egy új életet nélkülük?