Lányok, ti együtt maradnátok a párotokkal, ha már sok év és kicsi gyerekek vannak a hátatok mögött, de a párotok folyamatosan megcsal?

1. A gyerekeknek jó apja amúgy? Törődik velük, foglalkozik velük érzelmileg?

2. Az ágyban kielégít téged és foglalkozik veled?

3. Anyagilag és érzelmileg úgy általában gondoskodik a családról, a gyerekekről?

---

Minél több az igen a fenti három kérdésre, annál kevesebb értelme lenne elhagyni őt. Senki sem tökéletes, de hidd el ha a fenti 3-at teljesíti, akkor már jobb apa és férj a férfiak 80%-ánál vicc nélkül

10,11 valami botrányosan szr életetek lehet!

Magam részéről inkább megdöglenék egyedül,mint egy ilyen kapcsolatban! Egyedül lenni pedig annak szr,aki nem tud magával mit kezdeni!

13 és 14:

Ti rohadtul nők vagytok, igaz? :D

Azt látom nem fogtátok fel (akárhány évesek is vagytok), hogy a nők és a férfiak nem egyformák. Ez nem bűn, csak mondom hogy így szar, hogy egy lapra veszitek a nőket és a férfiakat. Egyenlőek lehetünk két nemként, de (gondolkodásra, vágyakra, elvárásokra) viselkedésben soha.

Sok átlag férfi hosszú távon a modell barátnőjét is megcsalná egy átlagos kinézetű nővel, mert a férfiakban az újdonság varázsa iránti vágy sokkal jobban ott van.

A nagyszüleim házasságát tudnám említeni, ahol felneveltek három gyereket, akikből egészséges lelkületű, épelméjű emberek lettek, miközben papa anyagilag és érzelmileg is gondoskodott a családról, de közben évtizedeken keresztül csalta mamát talán tucatnyi nővel is mellékesen. És nem úgy, hogy heti négyszer "túlórázott" vagy ilyesmi, hanem csak mondjuk havi párszor (vagy még ennél is ritkábban) úgy mellékesben.

Mama sosem tudta biztosra (talán semennyire, maximum annyira gyanakodhatott mint a kérdező), de mégis okésan megvannak már 1959 óta. A fentiek ellenére (vagy ettől függetlenül?) szerintem ha egyikük meghalna, utána halna a másik is nem sokkal

Kiegészítés az előzőhöz, ami még eszembe jutott:

Nagyon gyakorlatias ember vagyok. Azt nézem hogy milyen fajta kapcsolat hozott minél nagyobb tartósságot és minél több jó érzést a feleknek(apa, anya, gyerekek). Ha a fent leírt elég jól megfelel ennek a kategóriának, akkor nincs ellene semmi kifogásom.

:-D

Sajnálom,de akkor is szr lehet neked 54%-os!

17:

Mondd el miért, hiszen kíváncsi vagyok.

18:

Ha papa megcsalja mamát, akkor a házasságukba nem születhet egy kakukkfióka gyerek, aki nem a papámtól van. Ha mama megcsalja akkor igen.

Egy nő fel sem bírja fogni, el sem nagyon bírja képzelni milyen lehet az, hogy egy olyan gyereket nevel (nem tudatosan, nem szándékosan), aki biológiailag nem az övé.

Ez csak egy ok a sokból, amiért a nő és férfi más.

"mama-papa összevetés, mama kiátkozása"

A mai napig a megcsaló nőket sokkal jobban átkozzák, mint a megcsaló férfiakat. És az egész társadalomra igaz ez, nemtől függetlenül. A megcsaló nőket más nők is hajlamosabbak jobban átkozni, mint a megcsaló férfiakat.

Én a gondolkodásmódodról ugyanazt gondolom, hogy ez a buta fifti-fifti elve, ami csak nem olyan régóta létezik. Ami arról szól, hogy egy kapcsolatban a feleknek mindenből pontosan ugyanazt kell nyújtani egyenlő arányban, különben az a kapcsolat "nem fair". Elmondom mire gondolok.

Pl miért ne lehetne az, hogy én keresek 300 ezer nettót, a feleségem meg 100 ezer nettót és cserébe elvárom hogy ő csinálja a házimunka háromnegyedét? Én hozom a pénz javát, cserébe ő elvégzi az otthoni dolgok javát.

Tudom, ott a szentségtörés, hogy a felek nem osztják meg egyenlő módon egymás között a dolgokat. De ez kell? Ez muszáj? Enélkül nem lehet jó a kapcsolat? A válasz az, hogy de.

Mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért és azt teljes erőbedobással, ahelyett hogy elpazarolná az idejét a fifti-fiftizéssel. (És ugye látjátok hogy ezzel nem azt mondom, hogy akkor adott dolgokat kizárólag az egyik fél végezzen, a másik meg ne.

A megcsalás pedig ide úgy jön be, hogy pl az én szememben nem az jelenti a tiszteletet, hogy kúrok-e én személyesen mással, vagy sem. Az jelenti hogy vele alszom, támogatom őt és a közös gyerekeinket érzelmileg és anyagilag és hogy úgy általában a legfőbb vágyaink (pl a gyerekeink normálisan nőjenek fel) találkoznak-e. Az én szememben pedig az ÉN félrekúrásom ebben mellékes. Miért? Mert nem hagyom el a családom egy másik nőért és nem csinálok gyereket egy másik nőnek. Kúrok? Igen. Abból lesz gyerek? Nem. És az én szemszögömből ez számít.