Gusztustalan módon csaltam a férjem, lebuktam, megbántam, most mind ketten azt szeretnénk hogy rendeződjön a kapcsolatunk de nem tudjuk kezelni a helyzetet?

A férjemmel lassan 9 éve vagyunk egy pár. Ő a családját hagyta ott értem (gyerekeket) nálunk hamar jött a gyerkőc, konkrétan 2 hónapja éltünk együtt ténylegesen amikor megszületett. Fiatal is voltam 18 éves ő 34, korán jött az anyaság bár akkor is és most is nagyon örültem/örülök neki. De sajnos tény hogy nagyon elhanyagoltam a páromat mint férfit, sőt többször el is utasítottam aminek részemről lelki oka is volt de ez lényegtelen. A lényeg az hogy ebből kialakult az hogy a párom már inkább nem közeledett felém félve az elutasításból, én viszont már addigra igényeltem volna viszont én nem közeledtem eleget. Szó mi szó a nemi életünk átlag havi 2-3 alkalomra korlátozódott mindkettőnk makaccsága miatt. Sose tudtuk ezt igazán megbeszélni hogy ez egyikünknek se jó így, mindig mindketten csak hajtottuk a magunkét viszont én nagyon úgy éreztem hogy csak élünk egymás mellett.

A lényeg. Új munkahelyre kerültem hosszú 4 fal között ülés után és egy ffi kolegám sokat jött oda beszélgetni, ismerkedni. Foszlányokban mindketten beszéltünk egymásnak az életünkről, párkapcsolatunkról. Ő kiegyensúlyozott normál párkapcsolatról mesélt én meg ugye arról hogy szeretem a férjem de marhára nem kiegyensúlyozott a dolog. A páromnak itthon elmondtam hogy az ominózus kollegával sokat beszélgetek, kvázi jóba vagyunk amire neki az volt a reakciója hogy csak nehogy többet akarjon ami nekem nagyon rosszul esett ugyanis nekem nem igen voltak sose barátaim, örültem egy olyan barátnak aki meghallgat és annyira hinni akartam benne hogy van egy ilyen aki nem azért foglalkozik velem mert megakar döngetni hogy észre se vettem hogy mi zajlik. Persze ma már tudom hogy az a patkány pont ezt használta ki de már cseszhetem. Egyre többet panaszkodtam neki a saját sérelmeimről a párkapcsolatomban, arról hogy úgy érzem csak én teszek aktívan a kapcsolatunkért hogy a férjemre egyre inkább elkezdtem haragudni amit érzékelt is. Egy este megkérdezte a férjem hogy szeretem-e mert ő úgy érzi hogy nem mert hogy nem mutatom, én pedig felkaptam rá a vizet a fejéhez vágtam hogy miért mondja rám hogy én nem szeretem, meg nem mutatom mikor ha én nem ölelem, csókolom akkor se egy ölelés se egy csók nem történik. Ez után így is tettem, nem öleltem, nem csókoltam. Azt vártam hogy majd ő, de nem, magába roskadt hogy most én miért szállok ki a kocsiból vagy jövök haza úgy hogy meg se csókolom. Ez pedig bennem azt erősítette hogy valójában nem is érdeklem a férjem. Rá 3 hétre beültem egy kávézóba az ominózus kollégával, beszélgettünk de nekem sietnem kellett nem tudtunk sokat beszélgetni. Azt elmondtam neki hogy szimpatikus (bár bűn ronda) és ha mindketten szinglik lennénk akkor lehetne több mint barátság, az ember ugyan ezen a véleményen volt de nagyon hangsúlyozta hogy sose csalná meg a feleségét, el is ítéli a megcsalás intézményét. Ennek ellenére megbeszéltük hogy jó lenne össze hozni úgy egy találkát, hogy nyugodtan tudjunk egy jót beszélgetni anélkül hogy bármelyikünk is rohanna. Össze is hoztuk egy hét múlva, bele is bonyolódtunk. Gyakorlatilag össze jöttünk bár akkor még csók se volt csak kézfogás, ölelés, egy hét múlva csattant el a csók. Itt leszögezem hogy bár tulajdonképpen 4 hónapig tartott a viszonyom ezzel a patkánnyal szerencsére le nem feküdtem vele, a testi kapcsolat a csókban és ölelésben kimerült, az utolsó két hónapban már az is csak annyi volt hogy köszöntöttük egymást egy csókkal, már nem jött annyit oda hozzám, nem ölelgetett nem csókolt annyit mint az első 2-ben. Sokat sms-eztünk, amiben persze volt szó szexről is de én a részemről nem is igazán akartam szexet az meg nagy valószínűséggel szimplán csak tartott attól hogy majd akkor többet akarok pl hogy hagyja ott a családját amit én amúgy egyáltalán nem akartam, illetve így utólag már tiszta hogy észrevétlenül szépen kifaggatott hogy mi az ami hiányzik az életemből vagy mi az amit utálok és szépen azt adta, amibe bele tartozik az is hogy engem mindenki csak meg akar ba..i , szükségem lenne egy olyan barátra aki megért, meghallgat. Hát ezt adta, illetve előadta hogy mennyire belém szeretett, meg hogy milyen rosszul érzi magát hogy megcsalja a párját de nem tehet róla mert szeret. (kiderült amúgy hogy én nem az első vagyok) Én nekem pedig ez tetszett, hogy szeret, hogy foglalkozik velem.

Mindeközben itthon:

Eltelt majd 1 hónap úgy hogy a párommal alig beszéltünk, alig érintkeztünk. Majd nekem szegezte a kérdést hogy ki miatt nem adok neki egy csókot se (ekkor ca 3 hete tartott a viszonyom) amit nem reagáltam le azonnal hanem másnap minden erőmet össze szedve szakítottam a párommal mondván hogy eddig se értettük meg hogy a másiknak mi a baja ezek után se fogjuk és csak élünk egymás mellett és megesszük egymást, nem láttam értelmét. Ettől a férjem teljesen kiborult, sírva elmondta hogy megváltozik és jobban oda fog rám figyelni csak igazán attól félt hogy ha nagyon szeret elveszít (ennek személyes okai vannak nem részletezném). Bennem viszont sajnos voltak kételyek hogy valóban engem szeret-e vagy nem akar még egy gyerekét elhagyni. Tagadhatatlan viszont hogy változott ami nekem hirtelen sok volt, ugyan olyan volt mint amikor megismerkedtünk mégis évek "érdektelensége" után sok volt a változás. Ijesztő is volt hogy annyira szeret, szokatlan is, hihetetlen is. Bár azt mondtam adok egy esélyt, még sem zártam le a viszonyom. A gusztustalan pedig az egészben az hogy a párom tudta hogy szeretőm van, azt is hogy ki, tett is nap mint nap megjegyzéseket de nem érdekelt, ahelyett hogy magamba szálltam volna, sértésnek vettem és ugyan úgy folytattam. Valahogy úgy jött le bennem hogy a szakításkor a nagy bocsáss meg mindenért és belátom a hibámat csak az ijedtség volt és valójában nem látta be hanem külső okot keres hogy miért akartam elhagyni. Én pedig leplezendő a viszonyom egyrészt tagadtam, másrészt a szeretőmről mivel az előtt is beszéltem itthon mint kollégámról továbbra is elmeséltem hogy mi volt, mit beszéltem vele kivéve a viszonyra vonatkozó dolgokat.

Lassan terelődtem vissza a párom felé, egyre nagyobb hittel fogadtam a közeledését, egyre inkább nyújtottam, közeledtem én is felé. Ugyan olyan tempóban távolodtam el a szeretőmtől de nem elég gyorsan, nem egyik napról a másikra. Április vége volt az amikor megfogalmazódott bennem hogy véget kell vessek a szeretői viszonynak de még nem érkeztem megtenni, lebuktam. Talált a férjem egy emailt ami az első randiról szólt, ijedtemben nem vallottam be hogy valójában még nem lett vége a viszonynak, hanem az eltávolodás kezdetére, februárra datáltam a viszony végét majd 1-2 hét múlva egy újabb emailt talált a férjem amiből kiderült hogy még márciusba zajlott ekkor vallottam be hogy valójában le se zártam még csak megfogalmazódott bennem és hogy tulajdon képen ő vetett véget a viszonynak. Sajnos a férjem szinte csak olyat olvasott amiben az van hogy ő belőle és a kapcsolatunkból elegem van a szeretőmről meg csak olyat hogy jól érzem magam vele, és hogy szeretem bár ez utóbbi nem igazán igaz de tagadhatatlan hogy leírtam. Ennek tetejében pedig egy beszélgetés során amikor még bennem nem tisztázódott le hogy egy gerinctelen féreg a szeretőm és kihasznált elmondtam a férjemnek hogy igazán nem haragszom az ex szeretőmre, nem érzem azt hogy kihasznált hisz önszántamból mentem.

Nagyon megbántam hogy viszonyt létesítettem és hogy ennyire hátba szúrtam és tönkre tettem lelkileg a párom. Szeretem és szeretném ha rendeződne a kapcsolatunk, öröm az ürömben hogy a nemi életünk abszolút helyre állt, jobb és több mint valaha. Viszont most már lassan 4 hónapja mérgezi a félre lépésem a kapcsolatunkat. Beláttam hogy nagyot hibáztam, beláttam hogy sok esetben jogtalanul haragudtam a férjemre, hogy sok esetben én voltam az önző kígyó. Ezt el is mondtam a férjemnek, van hogy nyugodtan beszélünk a dologról, de bevallom nem szívesen beszélek róla, inkább lesütött szemmel végig hallgatom. Nem bírok magyarázatot adni a tettemre csak annyit hogy akkor úgy éreztem ahogy most már belátom hogy nem minden esetben éreztem jól, vagy nem jól mértem fel a dolgokat. De több magyarázatot nem tudok, a férjem viszont azt vár nap mint nap. Még az csak csak hogy miért mentem bele, de hogy miért nem hagytam abba azt magam sem tudom. Így viszont nap mint nap kérdezget, minden napunk ezzel telik és én nem tudok vele mit kezdeni, nem tudok választ adni. Azt meg végkép nem tudom hogy reagáljam le amikor gúnyosan kérdezgeti hogy "Jó volt csókolgatni azt az undormányt" , vagy milyen érzés volt amikor ölelgetett? , Jó volt mellőlem kiszállni a kocsiból és azt csókolni? Most erre mit mondjak?!

Nem tudom, tanácstalan vagyok hogy ha mind ketten akarjuk, márpedig mindketten akarjuk, hogy tehetnénk túl ezen magunkat?