Miért kell most neki, ha egyszer már régen nem törődött vele?

Megismerkedtem egy férfivel. Nagyon helyes, sportos, határozott és jó háttérrel rendelkezik. Az egyetlen probléma az volt, hogy van Egy felesége és két gyereke. Én az elejétől tudtam róla.

Az elején éppen ennek tudatában nem is igazán tekintettem elérhetőnek. Később azonban éreztette velem, hogyha akarom nagyon is elérhető a számomra. Elmondta, hogy a felesége a gyerekek születése óta nem igazán ad magára, már csak árnyéka egykori önmagának. Mondta, hogy hiába biztatja, hogy vásároljon magának, figyeljen magára, ő csak nem akar! Azt is elmondta, hogy a kapcsolatuk is megromlott. Mesélte, hogy a nőnek egyáltalán nem számít, hogy ő mit mond, minden döntést egyedül hoz meg. Arról nem is beszélve, hogy azt hangoztatja állandóan, hogy a férje nem tudná őt megcsalni(nem meri szerinte).

A férje egy idő után az örökös veszekedésbe belefáradt. A sok csalódás után végre azt éreztem, hogy itt Egy férfi, aki kedves, rendes, humoros és egy olyan felesége van, aki még csak nem is értékeli. Őszintén szólva azt éreztem, mellettem boldogabb lehetne.

Azonban én biztos voltam benne, hogy nem leszek a titka. Úgy gondoltam, " ha nem szeret eléggé ahhoz, hogy felvállaljon, másra se kelljek neki!". Elfogadta, hogy ezt Így gondolom, és amikor már biztosak voltunk egymásban, elmondta a feleségének, hogy válni akar. A felesége innentől kezdve elkezdte mondani, hogy ő pedig mindent megtett és boldoggá akarta tenni, de milyen szemét, hogy erre ő összejön egy fiatalabb nővel. Nem tudom megérteni, hogyha ő annyira boldoggá akarta tenni, akkor amikor látta, hogy a kapcsolatuk rossz irányba tart, miért nem lépett. Miért hagyta, hogy ez így alakuljon? Az "övé volt először", miért nem igyekezett jobban, hogy ne menjen ez tönkre? Es ami a legjobban érdekel: miért engem tart felelősnek? A férje már régen nem volt boldog...