Soha nem tudnék szerető lenni - elképzelhetetlen a számomra, más hogyan tud?

Amikor az első házasságom felbomlása után a harmincas éveim elején sokáig egyedül éltem, az egyik legmegdöbbentőbb volt a számomra, hogy milyen sok családos férfi közeledett hozzám azzal a szándékkal, hogy alkalmi kapcsolatba kerüljünk. Nyilván elutasítottam, de ez által jobban beleláttam abba, hogy mégis milyen sokan kaphatók erre. Egy dolog, hogy a férfiak miért teszik ezt, de amit igazán nem értek: miért megy bele ilyenbe egy nő? Hiszen a legértelmetlenebb kapcsolatnak látszik, amíg valaki nem zár le egy meglévő viszonyt, addig soha nem tervezhetünk - ráadásul ha még családja is van, az "egyébként is megromlott a házassága", "gondolkodásra van szüksége" - legtöbbször csak duma. A magam részéről mindig is ragaszkodtam ahhoz, hogy amíg egy kapcsolat tart, ha van esély arra, hogy megjavítsuk, addig nem kacsingatunk kifelé - ha nincs esély, akkor ki kell lépni belőle? Akkor mi értelme lehet a nő részéről a szerető "pozíciójának"?