Lebuktassam a szeretőt?

Ha ilyen helyzetben lennék, arra koncentrálnék, hogy - ha már a férjemmel akarok maradni - neki meg tudjak bocsátani, és a mi kapcsolatunk minél jobb legyen, és nem próbálnék meg bárki más életébe beleavatkozni, pláne nem úgy, hogy a névtelenség leple mögé rejtőzöm. (Ha nagyon meg akarnám tenni valamiért, akkor felvállalnám őszintén, mert a névtelenség mögé rejtőzést őszintén szólva nem érezném gerincesnek, függetlenül attól, hogy ők ketten mit tettek a párjuk háta mögött, mert nem hozzájuk képest akarok tisztességes lenni, hanem a saját értékrendemhez mérten.)

Értem persze, hogy könnyebb másra haragudni és mást hibáztatni a történtekért, mint azt, aki neked valaha hűséget fogadott, vagy esetleg azzal a kérdéssel őszintén szembenézni, hogy te mit tehettél volna, illetve mit tehetnél azért, hogy a kapcsolatotok minden téren olyan jó legyen, ne és laposodjon el, hogy a férjed ne akarjon más irányba nyitni.

De egyébként lehet, hogy lenne egy olyan hozadéka annak, amit fontolgatsz, hogy végleg kimozdítana benneteket a holtpontról, vagy legalábbis egy valamilyen mértékig bizonytalan helyzetből, mert egyáltalán nem kizárt, hogy az ő házasságuk is megingott már, a férj esetleg szívesen megválna tőle, (akár neki is lehet szeretője, vagy kacsintgathat már kifelé egy ideje), de - esetleg pont a nő kiszolgáltatott anyagi helyzete miatt - nincs szíve szakítani, válni, de ha kiderülne, hogy a felesége mással flörtöltetett komolyabban, illetve gyakorlatilag összejött valakivel a munkahelyén, ahogy fogalmaztál, az esetleg megadhatná a végső lökést (vagy szimplán egy ürügyet) ahhoz, hogy lapátra tegye a feleségét, aki így újra rástartolhatna a férjedre, ha a szexuális és/vagy egyéb vonzalom eleve megvan köztük.

Érdekes kérdés. Tapasztalatból mondom, hogy a lebuktatás annyiból olaj a tűzre, hogy jobban összehozza a hűtlen feleket (közös ellenségkép miatt, plusz azért, mert üldözik a szerelmüket).

Amúgy meg azért is kár bemártani a csajt, mert egyszer úgyis lebukik, ha ilyen az életmódja, nem kell önkéntes jótevőnek lenni. Meg hát nem látsz bele az életükbe. Lehet hogy a férje ugyanúgy csalja például. Érettebb gondolkodásra vall szerintem, ha hagyod!

"hogy neki volt joga ahhoz amit velem és a gyerekemmel tett? Szerencsétlen fiam látta hogy min megyünk keresztül, őt is megviselte."

Az különösen sajnálatos, ha a (nem tudom, hány éves) gyereketek is megsínylette, ami történt. De arra szerintem érdemes lenne őszintén válaszolnod magadnak, hogy az, hogy tudomást szerzett az apja afférjáról, az kinek a döntése volt?

A szerető mondta el neki?

Az apja?

Esetleg te?

Aki elmondta neki, az vajon milyen megfontolásból, milyen szándékkal tette?