Ti hogyan vélekedtek erről? Nem sokkal ezelőttig volt egy lány, akivel leveleztem, és közölte, hogy minden félrelépőt a Dunába kéne lőni?

A kislány, akivel leveleztél idealista kamasz. Tulajdonképpen a korosztályának megfelelően viselkedik. Ebben az időszakban mindenki szélsőséges.

Ahogy idősödünk úgy változik a látásmódunk is.

Az emberek nagy többsége szereti azt hinni, hogy aki megcsal, az szociopata.

Persze a valóság mindig sokkal árnyaltabb.

Én meg lettem csalva.

Érzelmileg és csók szintjén. Azt gondolom, hogy kevésbé fájt volna, ha csak simán megd*gja.

Úgy tudtam meg, hogy szakított, és a kedves nőtársam átküldött minden üzenetet. Főleg e-mailek és facebook üzenetek ptint screenje.

Hujujj. Három hétig büntettem. De mindennel. Üvöltöttem, vagy éppen nem szóltam hozzá, kerültem, beköltöztem a gyerekszobába.

Aztán egy reggel valami más lett. Felkeltem és mint két éve mindig, ott várt a reggeli fahéjas-kakaószirupos-tejszínhabos kávém.

A következő tíz órában számot vetettem. Gondolkoztam.

Négy hónapos volt ez a viszony. Hogy nem vettem észre? Mit tettem én?

Az önkritika baromi nehéz. Könnyebb volt simán szörnyetegnek látni.

De rá kellett jönnöm: A férjem egy jó ember, ugyanaz a jó ember, akihez hozzámentem. De hibát követett el.

Nehéz volt túljutni rajta, de megérte.

Honnan van bennünk ennyi gyűlölet? Ritka szar érzés megcsalva lenni, bár ezt lehet nem látod, mert a másik oldalon voltál, míg a szerencsétlen párod azon kesergett, hogy mennyire értéktelen az élete. Nekem is volt olyan, amikor dönthettem, hogy megcsalom a párom vagy hű maradok hozzá. Nem csaltam meg. Elmentem hozzá, tisztességesen lezártam a kapcsolatot, majd utána mentem pasizni. Így korrekt.

A Dunába lövetés természetesen brutális túlzás, de tény, hogy egy megcsalt fejében előfordulnak ilyen gondolatok.

Nem leszek népszerű azzal, amit most fogok írni.

Sokszor nem az az egyetlen szempont, hogy mennyire tartom korrektnek a saját viselkedésemet, vagy hogy milyen társadalmi normáknak kéne megfelelni. Mint már többen utaltak rá, fiatalon, egy néhány hónapos együttjárós kapcsolatban is más súlya van annak, hogy elhagyom a párom, mert mással szeretnék dugni, meg egy több éves házasságban, közös gyerekekkel, közös vagyonnal, közös hitellel is.

Míg egy 18 éves lány esetében "úgy korrekt", hogy "tisztességesen lezárja a kapcsolatot, majd utána megy pasizni", nem biztos, hogy 38 évesen, három gyerekkel is az.

Tudom, 38 évesen már ne akarjon egy nő pasizni (férfi csajozni), akinek családja van, az már ne akarjon kielégítő szexet, intimitást, gyengédséget. Nem jár neki - gondolják a fiatalok, mind a 18 évük összes tapasztalatával.

Senki nem úgy vág bele egy kapcsolatban, hogy 10-15 év múlva majd jól meg fogom csalni. A kezdetén mindenki hisz az örökkében, meg a holtodiglan-holtomiglanban, csak sajnos az élet nem mindig veszi figyelembe a számításainkat. Az ágy kihűl, a vágyak elkopnak, a párductestű istennő mellei megereszkednek, hasa striás, virágcsokor helyett a szennyes alsóját adja át a férje vacsora előtt. És akkor jön valaki, aki újra férfiként/nőként néz rá, felébrednek a vágyak, és dönteni kell: elhagyja a családját, gyerekeit, egy kósza numeráért, vagy ellenáll a kísértésnek, és berendezkedik egy aszexuális, intimitástól mentes életre a következő 40 évre. Vagy lop magának egy-egy órát, titokban, bűntudattól gyötörve, a Dunába lövést is megkockáztatva, és aztán mehet tovább a taposómalom.

33% százalék az esélye mindegyik megoldásnak, de ha figyelembe veszem, hogy az első variációt, a válást is meg szokta előzni némi próbakufirc, így akár 50% is lehet azok aránya, akik életükben egyszer már félreléptek.