HA valakinek vagy egy párja és mellette van más neki akkor egész biztos hogy nem szereti a párját?

Létezik testi megcsalás és érzelmi megcsalás. Megcsalt félként az embernek nyilván mindkettő fáj, de a második rosszabb. Mert testileg szinte mindenki elcsábul legalább egyszer előbb-utóbb. Aki ezt tagadja, az magának is hazudik.

Ettől az egymás iránti szeretet még meglehet. Érzelmi megcsalásnál más a helyzet. Ott már nincs, de legalábbis múlóban van a szeretet.

Ezt megértem, csak nagyon fáj, depresszióba tesz az a tény hogy nagyon nagy az esélye hogy én hiába fogok bármit megadni, meg leszek csalva.

Szívesebben lennék járás helyett szexbarátságba egy életre valakivel ahol nincs ilyen kötelék mint a gyerek, vagy hűség, persze fontos nekem hogy ha normális kapcsolatba lennénk akkor nem csalna meg olyan legyen.

Sokszor kerültem gyerekkoromtól kezdve olyan kínos, ciki, vagy igazságtalan helyzetbe, ahol le vagyok alázva, nézve.. elég érzékeny lettem a megaláztatásra, nagyon nagy negatív érzéseket vált ki belőlem.

Ha megcsalnak abban az a rész a legmegalázóbb hogy kitudódik, bizonyos több kevesebb ember fogja tudni hogy meg lettem csalva és ez nekem olyan szégyen és alázott érzés aminél rosszabb kevés dolog van a világon, szánalommal néznének rám vagy épp kárörvendve attól függően hogy jó vagy rossz indulatú aki rám néz.

Leginkább ez zavar, az iszonyú égetés, meg magát is égeti, végig megyek az utcán és ki tudja hányan szánnak hogy azzal a ribivel járok, de nem igazán mernek ilyenkor szólni.

Sok esetben aki ritkán vagy csak egyszer lép félre az meg titokban marad.

A másik fájó része hogy neki lehet de tőlem elvárja a hűséget, köcsögség, mitől felsőbbrendű ő hogy neki szabad?

Ez ismét lealacsonyító nekem.

Az élet teli van szenvedéssel, gonddal, munka, problémák.. ha próbálok örömöket keresni ebben az életemben akkor azt várom hogy a szeretteim legalább ne bántsanak pl ilyennel.

Azt várom a páromtól hogy normális ember legyen arányosan annyira mint én, mert ő is ezt várja tőlem.

Problémában vagyok a társkereséssel, vagy idegbeteg agresszív egy ember vagy aranyos szimpatikus de azok általában mulya unalmasak és elég buták is, aki meg okos nő az beképzelt mert tudja magáról hogy feljebb van az átlagnál, ő egoista, meg vannak a félre lépőek, meg aki önző és nem igazán szeret senkit magán kívül és eszköz vagyok neki. Ezek a leggyakoribb embertípusok, a kivétel meg olyan kevés hogy alig jut pl rám egy, ja meg legalább közepesen tetsszen nekem, ne legyen csúnyább a közepesnél, szingli legyen. Szinte csoda ha túl nagy megalkuvás nélkül tudnék járni valakivel.

Szóval jó ember legyen, legyen esze, legalább közepesen nézzen ki. Én ennek megfelelek, de nem találok ilyet nőbe.

Amint nem szimpatikus dolgot teszek le vagyok kezelve, elítélve, nem elég megértőek és jóak az emberek, nagyon kevesen képesek a mondjuk úgy az embertársaikat rendesen szeretni pl úgy hogy nem cseszem át, nem lopok hazudok..

Vicces lenne társkeresőn kiraknom hogy normálisat keresek, sokan azt hiszik magukról, közbe hisztis, elítélő.. bolondok.

Az igaz hogy ha velem elég rosszul bánik a társam akkor érthető a megcsalás, mert egyszer élünk, ha ő szivat engem és pl egyszer egy héten van szex, meg kevés a szeretet akkor minek éljek ilyen életet, az ilyen esetben félre lépőket megértem.