Most akkor hogy is van ez? Mindenki elítéli a megcsalást, de közben mindenki csinálja? Szerintetek?

Az ember alapvetően nem monogámiára lett kitalálva, az ösztöneid a túlélésre vannak kihegyezve. Ez a férfiakban oda vezet, hogy sok csaj érdekli őket (könnyen szórhatnák szanaszét a génjeiket), a csajok pedig a legjobbat keresik. Efölé az alapvető ösztön fölé épült egy önuralom, ami megakadályozza, hogy mindenki szanaszét dugjon, akivel épp kedve szottyan, afölé pedig jöttek a társadalmi elvárások ezzel kapcsolatban.

Mindenki mondja, mert ez az elvárás, mindenki csinálná, mert ez az ösztön, de nem mindenki csinálja, mert egyeseknek nincs rá lehetősége, másoknak pedig van elég önuralma.

Én még nem csaltam meg senkit, engem sem csaltak meg, én nem is tudnám elképzelni ezt így... ugyanakkor az unokatestvérem lépett félre felesége mellől, szobatársam is csalta meg a barátnőjét, stb, stb, szóval példákat látok én is. De azért észre kell venni azt is, hogy nem ez feltétlen a jellemző, csak a néhány kiragadott példa mindig soknak tűnik, ha a közvetlen környezetünkből van.

23/F

"aztán pár hét múlva jöttek sírva, hogy kicsit többet ittak mint kellett volna, és hát megtörtént, most mit csináljanak?"

Na ez a világ legszánalmasabb dolga, aki ilyen felelőtlen, hogy beiszik és jaj hát megtörtént.. az egy undorító "nő", de ha csávó teszi ezt, az se különb.

Én azt gondolom, hogy azért van még normális kapcsolat, ami nem abból áll, hogy megcsaljuk a másikat ide-oda.

Kérdező, hadd linkeljem a válaszomat inkább, minthogy elkezdek a gyökereihez ásni újra. Nagyon kész vagyok ettől a témától és nagyon elszomorító. A rohadt életbe már, hogy a gerinc, a másik minimális tisztelete ennyire szart se ér.

Itt van, 78-as vagyok... a kérdező életfelfogásától is rosszul vagyok. már felelősség sincs, csak indokok, magyarázatok. szégyen http://www.gyakorikerdesek.hu/szexualitas__egyeb-kerdesek__6..

Amúgy, csak hogy valami újat is mondjak amellett, hogy én akkor se kamatyoltam amikor az exem rosszindulatból lábbal tiporta az önbizalmam és darabokra akarta szedni az önértékelésem mert egy kis szemét volt, akkor se jutottam el ide, hogy meg kéne csalni.

De engem qvára nem érdekel az a tény, hogy vágyott-e rá, kívánná-e és felizgatja egy másik test, esetleg szeretne dugni hármasban-négyesben, mert ez ma már nem tiszta-koszos pohár elven működik. Egyszerűen arról van szó, hogy akiben ennyire nem lehet megbízni, hogy ne nézze sz.rba a másikat, a barátját/barátnőjét, az jellemtelen, szar alak.

Nem tudok olyan kapcsolatról, ahol legalább az egyik fél ne csalta volna meg a párját, akár szexuális, akár érzelmi értelemben.

A monogámia egy külső elvárás, aminek próbálnak megfelelni az emberek és a legtöbben belebuknak.

Nekem volt "szerencsém" a megcsalás szereposztásának mind a három szerepéhez, ugyan azzal az állandó partnerrel, aki szintén megtapasztalta az összes szerepet. Nem vagyok rá büszke, de mi ennek a nagyon fájdalmas időszaknak köszönhetően újraértelmeztük a megcsalás fogalmát. Így nálunk minden belefér, egészen addig amíg őszinték vagyunk egymással.

De ha valaki a "párját" annyira nem tiszteli, hogy a háta mögött hülyét csinál belőle, az nagyon is elítélendő.

Nem tudom, én nem ítéltem még el mást, aki csalta a párját. Akikről tudok, azoknak a párja tehetett róla. Mert egy kapcsolat 2 emberről szól. Ha egyik fél elhanyagolja saját magát (meghízik, nem mosakszik, hagyja kirohadni a fogait, igénytelen lesz a kapcsolatban stb.) vagy/és a másikat is elhanyagolja (nem kedveskedik, unalmas a szex vagy nincs is, nincsenek meglepetések, keveset találkoznak, hagyja ellaposodni az egészet) ... akkor miért csodálkozik, ha a másik félrelép? Vagy ha örökké megbántja, agresszív vele, lekezeli, megalázza mások előtt...

Én nem csalom meg a barátomat, mert előbbiek nincsenek. Foglalkozik velem, minden téren kielégít, boldog vagyok vele, nem veszekszik, nem sérteget és nem is hanyagol el. Az is fontos a kétemberes dologban, hogy ki mennyire ad alkalmat a csábításnak. Én pl. ha olyan helyen vagyok, ahol idegen férfiak vannak, olvasok, vagy telefonozok, zenét hallgatok, de szándékosan nem keresem a pillantásukat, nem szólítom meg őket. Inkább idős nénitől kérdezem meg az utat stb. Ha ők szólítanak meg egy ürüggyel (hol találom ezt meg azt, mennyi az idő) egy tőmondatban válaszolok. Ha nem kopik le, telefonálok a barátomnak, arra általában elmennek. Ha még erre sem (épp a napokban volt ilyen, nagyon meg akart kapni) - elmondtam a barátomnak és ő is közölte az illetővel, hogy elmehet. Fordítva is így van, ezért működik a kapcsolat.

Barátokkal elmegyünk ide-oda, ő a fiúkkal én a lányokkal. És szigorúan azonos neműekkel vagyunk (testvér kivétel). Munkahelyet is így választottunk, én csak nőkkel ő csak férfiakkal dolgozik.