Mit tegyek? Fáj. Fájjon neki is?

26-os, 29-es: Egyetértek. Abszolút igazatok van. A problémát egyetlen feltétel meglétében vagy hiányában látom: hogy van-e a férjben egy cseppnyi tisztesség. Pár éve még azt mondtam volna, hogy minden emberben kell lennie legalább ennyi tisztességnek, de most már ezt nem merem ilyen egyértelműen kijelenteni. 20 évnyi házasság után kiderült, hogy a férjem hosszú ideje (hogy mióta is pontosan, még mindig nem tudni) megcsal a kolléganőjével, akit minden téren alaposan "felkarolt" és akivel tulajdonképpen egy párhuzamos életet élt. Mellesleg a hölgyike is családos. Mikor rájöttem, nem egy, hanem tíz világ omlott bennem össze. Már annyira nem törődtek a mailekkel meg az sms-ekkel, hogy el sem tudták képzelni, hogy én ezeket valamikor meglátom. Egyértelműbb dolgok már nem is lehettek volna a kezemben, magyarázatot kértem. És nem tudtam, hogy a pokol még csak aztán jön. Először teljesen hülyének nézett és olyan magyarázatokat adott, hogy azokat egy hátulgombolós sem hitte volna el, aztán beismerte a dolgot, de azt mondta, vége, és velem akar maradni. Bár ne hittem volna el! Annyi változott csak, hogy jelszókat módosítottak, de egyébként a viszony maradt, sőt, az egész helyzet valahogy "bedurvult". A következő "leleplezés"-nél már volt csomagolás is, meg kidobás is (magától nem ment volna el), stb. Onnantól fogva ellenem hangol akit csak lehet. Na és a 100x kimondott hazugság lassanként igazsággá "vedlik". Legújabban én vagyok az oka mindennek, ő semmiben nem bűnös, én vagyok a rossz, ő meg a szegény, akit sajnálni kell. Arra jöttem rá, hogy szenvtelen és nincsenek érzelmei, mert ha lennének, akkor legalább egyszer kiborult volna, de ő nem. Amikor meg én kiborultam, akkor az neki egy újabb bizonyíték volt arra hogy egy kibírhatatlan valaki vagyok. Szóval, csak annyit akartam mondani, hogy leginkább a kérdezőnek kell tudnia, milyen a férje, ismeri-e azt a szót, hogy "megbánás", meg hogy "jóvátenni valamit" meg ilyenek. Ha ugyanis nem ismeri, akkor nem tanácsolom, hogy most kérdőre vonja a férjét, pláne a jelen helyzetben. Mielőbb össze kellene szednie magát, és új életet kezdeni. De ha olyan emberről van szó, aki képes magába nézni és képes arra is, hogy a feleség szemével is lássa a dolgokat, akkor meglehet jót tenne ha megbeszélnék a dolgot, s így legalább a feszültség csökkenne a kapcsolatukban. Minden azon múlik tehát, mi mindenre képes a férj, mert akárhogy is van, általában minden ostor a feleségen csattan, néha többszörösen is.