Ha egy nő éveken keresztül elutasítja a férje szexuális közeledését, akkor mennyire jogos a féltékenysége?

Jogosnak teljesen jogos, hiszen ő a felesége. De.

Meg lehet érteni azt a férfit is, aki nehezen viseli, hogy a felesége elutasító vele az ágyban. Meg kell ezt beszélni, és ha nincs más megoldás (akár szexuálpszichológus, párterápia stb.), akkor különmenni. Utána lehet a férjnek új kapcsolata.

"Van.

A történet a következő: egy barátomról van szó, negyvenes éveik elején járnak, a felesége a gyerek születése óta elutasít minden közeledést, a gyerek most 7 éves, de két éve már SEMMI nincs köztük. Ennek ellenére az asszony iszonyatos patáliát csap mindenért, ha a barátjának segít valamit, ha a munkahelyén fél órával tovább kell bennmaradni, vagy ha neten valami szakmai anyagot olvas, mert akkor "biztos qrvázik".

Egyszerűen nem értem az ilyen nőket. Jó lenne tudni, hogy mi játszódik le bennük a lelkük mélyén."

Válasz a következő: Ez a férfi szemszöge. Aki esetleg nem képes az ágyban azt nyújtani, amire a felesége vágyna, de erről nyilván a hiúsága miatt nem fog beszámolni. Így ő lehet az áldozat, aki gyakorlatilag a feleség besarazásával már indokot is talál magának arra, hogy majd később miért lép félre. Sőt, a baráti körben ezek után mindig a nő lesz a hülye, a házisárkány stb és a férfi a szerencsétlen áldozat. Egy igazán kényelmes pozíció a férfinak. Minden féltékenységnek van alapja. Valakit nem vádolunk csak úgy. Ahhoz gyanúba kell keveredni. Talán tettlegesen nem csalta meg a feleségét, de ki tudja, milyen kompromittáló dolgot művelt. Nőként tudhatod, hogy a nő nem egy érzelemmentes felhúzható baba, igenis vannak vágyaink éppen úgy, mint a férfiaknak. Ha abban a házasságban a nő nem akart a férjével hálni, talán meg kellene hallgatni, hogy miért nem, mert könnyen meglehet, hogy nem a nővel van ott a probléma. Már ha egyáltalán beszél róla, mert van aki intelligensebb annál, minthogy kiteregesse az intimitását. Félreértések elkerülése végett nem vagyok feminista, csupán ez a véleményem.