Az milyen dolog, hogy elhagy a párom, mert a másik férfinek Audija van, nekem meg nincs kocsim?

Ha a férfiaknál el kell azt nézni, hogy ők nem monogám természetűek, meg a világ urai, létfenntartási ösztönből mozdulnak rá arra, aki szoknyában él és mozog, akkor azon miért kell kiakadni, hogy a nők is az állatvilágból jól ismert ösztönök szerint a legjobb hímmel akarnak összejönni?

Lehet siránkozni, de egy olyannal, aki nem előre megy az életben, hanem visszafele, egy jobb kaliberű nő nem fog megmaradni. Szép, csinos, dekoratív nő akármilyen férfit megkaphat, nem foga beérni csóróval, ha kaphat rendezett anyagi hátterűt is. Ez így ment, mióta világ a világ. A régi világban is apuka azzal paktált le a lánya kezét illetően, aki a legjobb paramétereket tudta felmutatni. Egy rondább, kevésbe szerencsés kinézettel megáldott már több kompromisszumra hajlandó, de ő se sötét a végletekig, na, meg a pasikra jellemző, hogy mindegy hogy ő milyen, neki a legszebb, legcsinosabb nő kell, aki önfenntartó, de az se baj, ha több van neki, amibe be lehet csücsülni. Mindezt önkritika nélkül, aztán meg morog, ha koppan.

Számítanak az érzelmek, hogyne számítanának. A pénz alapvetően nem tesz boldoggá, de ha nincs, az mindent megmérgez. Nyilván az a természetes, ha minkét fél beleteszi a kapcsolatba, amit tud, de én pl. nem tudok férfiként tekinteni olyan emberre, aki csak nyavalyog, de annyit se tud letenni az asztalra, mint én. Nem várok el többet. Ha én meg tudok dolgozni valamiért, ha én el tudom érni, akkor elég szégyen, ha a teremtés koronája meg csak nyüszög, légvárakat épít, és mindig mindenki hibás, csak ő nem. Nagyon sok helyen azt látom, hogy tulajdonképpen a nő a talpraesettebb, igyekvőbb, a férfi meg egy igazi vesztes típus. Aztán ráfogja a nőre, hogy pénzéhes ribizli, ha tovább áll, mert nem tetszik neki az egy helyben toporgás. Tulajdonképpen mit akartok, ti pasik az élettől? Legyen egy nőtök, aki nő a szó minden értelmében, lehetőleg régi értékeket képviselve ne csak dekoratív legyen, hanem családcentrikus főző-takarító férjkényeztető gép, mindemellett vegye át a ti klasszikus szerepeitekből a családfenntartás felét is, mert ti arra már nem vagytok képesek, hogy legalább az alapokat megteremtsétek. És csak úgy hozzátenném, hogy volt olyan párom, akiből azért ábrándultam ki, mert ilyen volt. Igen. Nem azért, mert nem volt semmije, hanem mert 3 év alatt csak odáig jutott, hogy még jobban lesüllyedt. Nem előre haladt, hanem adósságot adósságra halmozott, a fizetését hülyeségekre elszórta, cigire mindig volt, szórakozásra mindig volt, a pluszmunkára meg idő nem volt, mert neki jár a pihenés, meg pihenni is kell. És ott állt a harmincas évei elején tizenév munkaviszonnyal a háta mögött, és kb önmagát nem tudta eltartani (az én lakásomban éltünk, de sokszor a rezsibe sem adott bele, és kifejezetten idegesített, hogy ha bevásároltam, akkor mindent megevett, mindent elhasznált,de ő sose vett otthonra semmit...), semmit, de semmit nem tudott felmutatni, hogy elért volna, még ruhát is én vettem rá. amikor meg felhoztam neki, hogy ez így nem ok, sírva fakadt, és sajnáltatta magát. Hát kellett a halálnak ilyen, huszonéves korom elején még bevettem azt a maszlagot, hogy nem szabad a pénzét nézni, az számít, hogy milyen ember stb. Nagy lótúrót! Lehet egy aranyszívű cukorborsó, de nyomorogja végig az egyetlen életét egy életképtelen vesztes mellett az, akinek hét anyja van (vagy aki maga sem kap jobbat!)!

Azt írod, már az elején feltűnt, hogy túl kényelmes a csaj... akkor kellett volna kidobni.

Amúgy örülj, hogy megszabadultál tőle. Találsz jobbat:)

Nem is értem hogy tud sok nő ilyen lenni....

Az én férjemnek még jogsija sincs... mondjuk nekem se:D nem érdekel. Jól megvagyunk tömeg közlekedve is. Nekem a szerelmem fontosabb, mint 1 kocsi. Meg saját cuccok.

A ház sem konkrétan a mienk ahol lakunk, hanem a családomé. Rezsit fizetünk, aztán csókolom. Talán egyszer lesz annyi pénzünk hogy megvegyük. De ha nem az se baj. N/28

Haver...

[link]

[link]

[link]

De remélem, hogy három év alatt rájöttél ebből valamennyire.