Kedves megcsalt nők, aki tisztában vannak a társuk félrelépéseiről. Milyen érzés olyan emberrel mosni, aki a tiszta (általatok vasalt) inget, más előtt dobja le?

Tehát ha jól értelmezem, akkor az ilyen nők lelkileg megtörtek?

Ez tényleg nem provokatívan kérdezem. Viszont, ők anyagi biztonságot kapnak, a férjük pedig megkapják, amit otthon nem. tulajdonképpen ez egy tökéletes érdek kapcsolat.

Értem, csak pont az egyik hozzászólásnál olvastam, hogy neki nem fáj ha mással van a "zura", amíg az négy fal között van. Meg hát fentebb az egyik válaszoló kérdéseimre megsértődött pedig csak azt akartam tudni, hogy tényleg boldog-e, vagy csak bemagyarázza/megmagyarázza másoknak a boldogságát.

Mert a kettő között van különbség.

Sokszor hallani olyanról, hogy külvilág fele csili-vili minden, álompár, és arra is kíváncsi lettem volna, hogy ennyi nekik elég-e vagy azért belül érzik, hogy valahogy nem ez lenne a normális kapcsolatban.

Mert értem én, hogy szexkapcsolat, no de oda mindkét fél a saját vágyait viszi, és ritkán köt benne kompromisszumot, meg hát arra az 1-2 órára mindenki a legjobb arcát veszi fel stb.

De egy kapcsolatban ott már sokat ad bele, képes feláldozni a vágyaiból, lemondani stb. Erre meg valaki félrefekszik, az nálam körülbelül mintha szembeköpnének, csak hát azért legyek kedves még ő neki megadni az otthoni kényelmet, ami bár nem a legjobb, de jobb mint a semmi, és jobb mintha neki kellene saját magát ellátnia.

Plusz hosszútávon sem látom mit gondolnak ezen nők. Majd amikor elveszi/lebabázik stb. (direkt ilyen csúnya szóval írva), akkor már jobban fogja kívánni a társa? Pláne hogy próbál otthont teremteni, nyilván kevesebb időt talál magára, stb. miközben ő otthon már a 120. pelust cseréli, a férje/párja/társa a 120. óvszert váltja.

Addig sem kereste a romantikát, illetve nem elégítette ki eléggé a romantika, sem az együttlét, akkor majd az időmúlásával igen? Pláne amikor még az elején járnak.

A legtöbb férfi, amikor rossz lesz a kapcsolatuk munkába és szeretőhöz fut, és már stresszesen megy haza, hogy a "zasszony", mivel fog elődrukkolni már megint.

Lépni nem fog, hiszen így legalább biztos "ürítési pont" meglesz, ezért nem hagyja el a barátnőjét, de ha élvezetet akar, akkor keres másikat. Ez utóbbi már a kapcsolatban lévőkhöz is szól.

A szeretet ott kezdődne, hogy a társ odaáll a másik elé, és kiteregeti a lapokat (még mielőtt a baj megtörténne) és nem úgy, hogy a másik fejéhez vágja, hanem, hogy ő úgy érzi... és érződik rajta, hogy ő is sajnálja hogy valami nem klappol. nem pedig a másik fejéhez vágva, mintha csak a másik lenne a hibás.

és felajánlani azt, hogy akkor együtt elmennek terápiára, szvingerekhez, vagy baráti körben keresni mindkettőjüknek valakit.

Ehhez képest sunyiskodnak, és a "szerelmes" virágszálak meg még megmagyarázzák, hogy ez nekik jó, és fél elszólásból kiderül, hogy nem jó nekik, csak hát a kutya rájuk sem nézne, és ezért örülnek ha valaki alá befekhetnek. Ezzel nincs is gond, csak minek híresztelik azt, hogy ez nekik jó? Úgy értem, értem én hogy amelyik kutya hangosan ugat, akkor azt hisszük annak van igaza, de közben pedig közröhej tárgyává válnak. Mert valljuk meg nem éppen egy jó reklám egyik asszonykának sem, hogy fiatalon már nem tudja kielégíteni a partnerét, de arra jó, hogy körülbelül azt elintézze, amit az urának az anyja is megcsinál. A másik, ha megkérdezik tőlük valamit miért veszik támadásnak? Nem azt mondtam, hogy h.lye vagy, hogy így gondolkodol. Hanem megkérdezem, miért gondolkozol így. És ha el tudod magyarázni, akkor megértem és elfogadom. Ha viszont besértődnek, akkor csak azt támasztják alá, hogy meg is érdemlik, hogy bárhol a világon lenézzék és h.lyének nézzék.