Kedves megcsalt nők, aki tisztában vannak a társuk félrelépéseiről. Milyen érzés olyan emberrel mosni, aki a tiszta (általatok vasalt) inget, más előtt dobja le?

Sokan azzal érvelnek, hogy "szeretik", és "nem az számít mit tesz, hanem hogy hozzám jön haza". Nem gondolkodtatok azon, hogy a munka utáni főzés, mosás, vasalás, háztartásvezetésért cserébe nem azt érdemlitek, hogy másnál vezesse le a felgyülemlett ... tudjátok mit.

Értem én, hogy az évente két vörös rózsa roppant romantikus gesztus, és a plüss állatka is édi bédi, de a tudat, hogy más nőknek tartjátok karban a társatokat nem frusztrál?

A szeretők azt az oldalukat kapják a társaitokból, amit ti nem. Vagyis, ők a mosolygós, stresszmentes férfit, akivel nem vitáznak.

Míg ti megkapjátok a fáradt, elegem van, és különben is ha zavar, hogy a földre dobom a zoknit vedd fel és rakd be te.

Jó nektek ez? Ez szól azoknak is, akiket "csak" egyszer csaltak meg "és csak egyszeri eset".

Jó cselédnek lenni?