Én vagyok ilyen kevés, vagy ez normális dolog a csajoknál?

"felejtsem el a nőket?

bárcsak ilyen könnyű lenne, hogy ne lennék társfüggő, ne érezzem amgma semminek, és szükségem legyen mindig egy lányra...

hidd el az összes földi vagyonomat odanám ezért, ha nem lennék iéyen."

Már sejtem, mi lehet nálad a probléma.

A nőknek bejön, ha vonzódnak hozzájuk, küzdenek értük, ha felnéz rájuk a partner, tiszteli őket.

De nekik sem jön be, ha a partnernek nincs tartása.

Neked először egyedül kell megtanulnod boldognak lenni. Mivel úgy látom, kapcsolatfüggő vagy. A kapcsolatfüggő partner egyik nem számára sem vonzó. Esetleg a szintén kapcsolatfüggőnek, önbizalomhiányosnak.

Mentőövet keresel a nőkben, illetve nem a személy a fontos, hanem hogy "legyen valaki".

Így őszintén megismerni, szeretni sem akarod, nem tudsz felnézni rá. Sőt, talán egyenesen "le kell nézned", ezzel ellensúlyozod a függésed tőle.

Természetesen, mindez ellenkezést vált ki belőle is, megérzi ezeket, és kiválthatja belőle, amit írtál. Úgy érzi, nem fontos számodra, valamivel fel akarja hívni a figyelmed magára, de büntetni is akar. Ezért áradozik más pasikról.

És, mivel te önmagadat sem becsülöd, lenézed, ezért ezt is kifelé sugárzod.

Mindez a kompenzálás, összeadódva a kétségbeesett kapaszkodással.. nem túl vonzó kombó. :)

"érthető, hogy fiatal barátnőd nem akart egy 50 es miliomoshoz menni, és elcseszni az életetét.

de teszem azt, ha jön egy hozzád hasonlo kaliberú pasi, és ti pont állóvízben vagytoka akpcsoaltotokat tekintve, tele van pénzel, bömös, ház stb stb...és normális, kedves, vicces, és még rá is hajt a csajodra..."

Én nő vagyok. Szintén csóró partnerrel, évek óta (többet keresek nála, nekem is akadt volna gazdagabb pasi, de nem kellett).

"szted mennyit habozna, hogy otthagynjon-e?

((tegyük félre azon lehetőségeket, hogy első "nagy" szerelme vagy, meg sok éve együttvgaytok ,netán gyerek is van))

ha tényleg oylan szép a bnőd, hogy bárkit megkaphat, és ha van benne hajlam az efféle dolgokra (van akiben nincs) akkor simán otthagy ezért a fnet említett lehetőségért.""

Míg el nem felejted ezeket a butaságokat, nem lesz kiegyensúlyozott kapcsolatod.

Én szóltam. :)

Bocs, lépnem kell, vár a csini (és csóró) fiúm. :))

Egyébként volt hozzád hasonló pasim is. Talán a mai napig hiszi azt, hogy gazdagabbra cseréltem- pedig nem. Mindegy, az ő baja, mit hisz.

Akkor megfogadtam, hogy soha többet, beleuntam. Elegem volt abból, hogy egyszerűen képtelen elhinni, hogy önmagáért is szeretheti valaki. Folyton a kigyúrt, meg pénzes pasikra irigykedett.

Én feladtam. Hiába szerettem. Nem tudta szeretni önmagát.

Ahhoz kellesz te is, hogy megtapasztalhasd.

Az én említett régi barátom nem tapasztalta meg, mert én egyedül hiába lettem volna partner hozzá.

A mostani viszont igen. Tudom, hogy nehéz, de nem erőszakkal kell átformálnod önmagad. Csak picit nyitottabbnak lenni. :)

Barátom kapsz erre egy igen egyszerü de annál morbidabbnak tűnő választ ami sajnos akárhogy csűri és csavarja az ember igaz!

Az ember alapjáraton egy "spéci" állat. A főemlősök (akik ránk fizilai és szellemi tulajdonságaikban legjobban hasonlítanak) NEM választanak párt. A női egyedeket az ALFAHÍM termékenyíti meg ezért keresik a jobbnál jobb pasikat mais a nők. De amint más erősebb (jelenesettbe menőbb, helyesebb mittudoménebb) kerül kilátásba ösztönösen mennek hozzá. Az erőröl és találékonyságrol (amit jelen esetben egy vidám szociális élet mutat) arra asszociálva hogy utódaik biztonságban felnőnek (vagy csak jólérzik magukat veled). Éppenezért abban a kapcsolatban ami alapvetően NEM TERMÉSZETES, csak a mai civilizált világban kényelmes és elfogadott, az ösztönös reakció a továbblépés. Ez persze nem jelenti azt hogy nincsenek ritka kivételek, ahol az érzelmi kötődés, szerelem ezzel ellentétben nem biztosít egy hosszú és megcsalásmentes kapcsolatot, mert hát az ember az mégis csak ember.

De azt ne várd el hogy neked ez bejöjjön. Van aki egyáltalán nem alkalmas normális kapcsolatra, és a társadalom elvárásainak nyomására belebonyolodnak azokba az undoríó "házasságszerűségekbe" amiknek gyümölcseit amónikasóhoz hasonló műsorok ragyogóan prezentálnak.

Ezért amit tehetsz az az, hogy abbahagyod a kesergést és megpróbálsz életvidám lenni (nemond, hogy nehéz mert senkinek nem könnyű). Hidd el sokkal több csajod lesz ha ígyteszel. És kituggya köztük lesz talán az is aki nem bámul mások után és csak te kellesz neki.

Miért etetitek szegény srácokat ekkora orbitális baromságokkal? Ezért sikertelenek.

"Barátom kapsz erre egy igen egyszerü de annál morbidabbnak tűnő választ ami sajnos akárhogy csűri és csavarja az ember igaz!

Az ember alapjáraton egy "spéci" állat. A főemlősök (akik ránk fizilai és szellemi tulajdonságaikban legjobban hasonlítanak) NEM választanak párt. A női egyedeket az ALFAHÍM termékenyíti meg ezért keresik a jobbnál jobb pasikat mais a nők."

Paradoxon.

Az igazságtartalma az, hogy a női egyedek az állatvilágban sok esetben TÉNYLEG nem választanak párt, mert NINCS rá lehetőségük. A hímek lerendezik egymás között a dolgot, és a legerősebb, az "alfa" járulhat a nőstények elé.

De a nőstények sokszor NEM őt választották volna. Főleg, hogy a nőnek nyilvánvaló genetikai hátrány, ha ungyattól az alfahímtől szül, amelytől a többi nő is.

Ha gyeremekem (mondjuk fiam) apja ugyanaz a férfi, mint a többi nőé, akkor az egy-egy hím utódra jutó lehetséges további utódok számának esélye egyen-egyenként csökkenni fog. Míg ha a nőstények sok-sok hímtől termékenyülnek meg, ez az esély nő.

"De amint más erősebb (jelenesettbe menőbb, helyesebb mittudoménebb) kerül kilátásba ösztönösen mennek hozzá."

Megint paradox. Most akkor választ, vagy nem? Lásd fent. Még nekem is nehéz értelmesen cáfolni, ha egy elmélet minden második mondata ellentmond az előzőnek.

"Az erőröl és találékonyságrol (amit jelen esetben egy vidám szociális élet mutat) arra asszociálva hogy utódaik biztonságban felnőnek (vagy csak jólérzik magukat veled). Éppenezért abban a kapcsolatban ami alapvetően NEM TERMÉSZETES, csak a mai civilizált világban kényelmes és elfogadott, az ösztönös reakció a továbblépés. Ez persze nem jelenti azt hogy nincsenek ritka kivételek, ahol az érzelmi kötődés, szerelem ezzel ellentétben nem biztosít egy hosszú és megcsalásmentes kapcsolatot, mert hát az ember az mégis csak ember."

Ezt nehezen tudtam összerakni, úgyhogy hagyom is, nem értem, hová akarsz vele kilyukadni.

"De azt ne várd el hogy neked ez bejöjjön. Van aki egyáltalán nem alkalmas normális kapcsolatra, és a társadalom elvárásainak nyomására belebonyolodnak azokba az undoríó "házasságszerűségekbe" amiknek gyümölcseit amónikasóhoz hasonló műsorok ragyogóan prezentálnak."

???

"Ezért amit tehetsz az az, hogy abbahagyod a kesergést és megpróbálsz életvidám lenni (nemond, hogy nehéz mert senkinek nem könnyű). Hidd el sokkal több csajod lesz ha ígyteszel. És kituggya köztük lesz talán az is aki nem bámul mások után és csak te kellesz neki."

Ezzel viszont egyetértek.

Ki az a nő vagy férfi, aki egy megkeseredett ember mellett jól érzi magát?

Amúgy értem én, végül is hülyeséget nem akarsz neki mondani. Mindenki a "jobbat" igyekszik választani, a férfi is, ha van rá lehetősége.

"Az ember alapjáraton egy "spéci" állat. A főemlősök (akik ránk fizilai és szellemi tulajdonságaikban legjobban hasonlítanak) NEM választanak párt. A női egyedeket az ALFAHÍM termékenyíti meg ezért keresik a jobbnál jobb pasikat mais a nők. De amint más erősebb (jelenesettbe menőbb, helyesebb mittudoménebb) kerül kilátásba ösztönösen mennek hozzá."

Itt viszont tényleg azt írtad, hogy a főemlősök NEM választanak párt- aztán meg, hogy a nőstények ösztönösen a jobbakat keresik. Ami hülyeség, mert általában nem ők mennek, hozzájuk mennek oda (ami már egy előny), ők csak válogatnak.

Az sem igaz, hogy ha egy jobb kerül kilátásba, lecserélik az előzőt. Azért olyan dolog is ismert, hogy "kötődés". Rengeteg faj, még az állatvilágban is, egy egész életre választ társat magának. Sok madárfaj, de emlősök között is akad.

Ezek a fajok monogámiában előttünk járnak, úgymond. Számukra a saját társuk a legjobb, nincs "alfa", a hímek nagyjából egyformák.