Normális dolog úgy összeköltözni a barátommal, hogy közben van még egy lakótársunk?

Ha van külön szobátok, akkor semmi gond az összeköltözéssel. Én is egy párral lakok együtt, semmi gondunk egymással. Arra figyelnek, hogy ha sietek valahová, akkor nem a fürdőben kefélnek, meg nem a konyhában nyalják-falják egymást, tehát a közös helyiségekben barátokként élünk együtt.

Ez a kézmegkérős dolog pedig jogos. Nem azt jelenti, hogy nem szeret, bár nem kellett volna ilyen nyersen közölni.

te azt még sosem hallottad, hogy lakva ismeri meg egymást az ember? tehát a barátodnak tökéletesen igaza van, együtt kell élnetek és a szürke mindennapokban is meg kell ismernetek egymást, mielőtt összeházasodtok! a ruhát sem veszed meg a boltban próba nélkül. még ha nem is túl kedves a hasonlat!

egyébként neked sem árt megtudni azt, hogy milyen a leendő férjed. lehet, hogy te fogsz tőle sikítva menekülni...

addig pedig ne költözzetek össze, amíg van lakótárs, én éltem már így, szörnyű!!!

Te szeretnéd?

Ha van külön szoba akkor szerintem ok, vagy ha tényleg alig van otthon, az is jó. Néhány csoporttársam a koliban lakott így, na azt nem tudtam megérteni..

A lánykéréssel kapcsolatban pedig igaza van, én se mennék hozzá úgy senkihez, hogy nem próbálom ki előtte az együtt élést, hiszen úgy lehet legjobban megismerni a másikat.

Nálam is úgy van, mint egy-két válaszolónál, hogy inkább előbb együtt lakom valakivel, minthogy megkérjem a kezét. Nem azért, mert nem szeretem vagy valami, egyszerűen csak számomra a lánykérés az azért nem apróság, az nálam komoly dolog. "Ó, nem sikerült, akkor lehúzzuk a gyűrűt." Nekem ez nem megy, ebben vagyok "régimódi". Nálam az eljegyzés már igenis komoly lépés, akkor igazán komoly együttélési, házassági szándékaim vannak, nem dobom csak úgy el a dolgot.

Valakivel együtt lakni, az kihívás, próbálkozás, egyszerűbb dolog - mondom ezt úgy, hogy azt viszont nem ajánlom, hogy hozzá költözz be. Voltam már ilyen helyzetben, volt barátnőmmel, hogy én mentem hozzá. Bár ne úgy lett volna!

Akkor már keressetek együtt egy picike, olcsó garzont, szuterént és KÖZÖSEN lakjátok be. Nálunk az volt a gond, hogy a barátnőmnek ez saját lakása volt, mármint a családjának egy lakása és oda költöztünk. Én pedig ott mégiscsak kívülálló voltam, belekerültem egy már kialakult szokásrendszerbe.

Inkább csináljatok közös világot, minthogy bármelyik fél a másik megszokott kis környezetében kapjon egy kis sarkot, még ha az egésznek is tűnik.