Miért vagyok ilyen?

Van egy kapcsolatom, azaz ez elég bonyolult dolog. Mert nem vagyunk együtt, csak úgy teszünk, mint egy pár. Mert nem csak azért járunk össze, hanem csinálunk közös programokat kettesben meg hasonlók és ez így pont jó nekünk. Az az nekem, mert a fiú egy kicsit féltékeny. A barátnőjeként kezel.

A kérdésem ahhoz kapcsolódik, hogy én néha "megcsalom" őt. Tehát nem beszámítható(ittas) pillanataimba, ha összeismerkedek szimpatikus fiúkkal, akkor bizony megtörténik, hogy smárolok velük. A poén az egészben az, hogy nincs bűntudatom. Anno még volt egy kapcsolatom, amit rühelltem, mert nem szerettem kicsit sem a pasit, de vele voltam és megcsaltam - ugyanígy smároltam vkivel, akit viszont nagyon szerettem. És akkor hatalmas bűntudat gyötört.

Most miért nem? Pedig ezt a fiút is szeretem. Miért muszáj smárolnom az emberekkel? Úgy érzem, ha nincs ott, akkor kell más valaki. De soha nem feküdnék le mással... Ha féltékenykedik, akkor miért nem kérdezi meg, hogy járunk-e? Tudom, hogy halálosan belém van zúgva, de akkor mi a baj? Fél, hogy akkor minden elromlana?