Megcsalt a barátnőm, de nem is akárhogyan. Mi lenne a helyes lépés?

Kedves 51-es Válaszoló!

Tökéletesen egyetértek Veled, hogy a tökéletes keresése nem vezet eredményre, és jobb, ha előbb derülnek ki a hibák. Azonban, egy szóval sem írtam, nem is utaltam arra, hogy dobja ki azért, mert nem tökéletes. A párom sem az, jómagam pedig nagyon messze vagyok a tökéletestől (attól függetlenül remekül érzem magam a bőrömben). Különbség van aközött, hogy valaki pl. feledékeny, hisztis, nem tud főzni, stb., vagy aközött, hogy elárulja és megalázza a másikat. Ezzel az erővel szinte bármilyen dologra ráhúzhatnánk, hogy "hát nem tökéletes." Nem azért szakítanék vele, mert nem tökéletes, hanem azért, amit tett. Hogy beismerte a tettét? Nézd, hogy ez mennyire helyes vagy mennyire nem, arról megoszlanak a vélemények. Sokan azért csinálják, hogy megszabaduljanak a felelősség egy részétől, a lelkiismeret-furdalás ne nyomja őket annyira. Esetleg félelemből, mert tudják, az ilyen MINDIG kiderül. Nyilván nem tudom, itt erről van-e szó vagy az őszinte megbánásból fakad a tett. Ezért nem minősítettem a Kérdező barátnőjét (csak azt, amit tett), és ezért fogalmaztam úgy, hogy én szakítanék, nem úgy, hogy hülye vagy, ha nem teszed.

"Amúgy láttam már boldog házasságot kifejlődni olyan kapcsolatból, aminek az elején az ex figyelt be. Egy rossz kezdés nem garantálja azt, hogy rossz lesz a folytatás is." Ezzel is abszolút egyetértek, sajnos azonban jóval gyakoribb ennek az ellenkezője. (Arról nem is beszélve, hogy az exhez azért még köthetnek érzelmek valakit, főleg egy hosszú kapcsolat után, de mi köt egy vadidegenhez? Nem azt mondom ezzel, hogy exbaráttal/barátnővel való félreértés más kategóriába esik, de azért elgondolkodtató a különbség a két eset között...) Tovább lehet lépni, de ekkor mind a két félre nagy nyomás nehezedik majd: az egyik állandóan (de legalábbis nagyon sokáig) bizonyítása lázban fog égni majd, a másiknak pedig ott marad a konstans küszködés, hogy ne hánytorgassa fel az esetet. Mind a két részről érettség és magas érzelmi intelligencia szükségeltetik szerintem egy ilyen döntéshez, a folytatáshoz.

Kedves Kérdező!

"Ezek után, ha most még akár csak fél évig is, de olyan boldogan tudok lenni vele, mint idáig, akkor már megérte. (...) Amit meg írtatok, hogy fog-e tisztelni ha visszafogadom. Nem tudom, lehet nem. De akkor meg úgyis szétmegyünk percek alatt"

Ha fél év után, vagy később beüt valami hasonló gigszer úgy, hogy Te még mindig szerelmes vagy, sokkal nehezebb lesz számodra az elválás. Most sem tudsz elszakadni tőle, később sem fog menni percek alatt.

"Emberek vagyunk, hibázhatunk. És talán mindenki megérdemel még egy lehetőséget." Ebben igazad van. Már korábban leírtam, mit gondolok erről a "hibáról", nem fogom ismételni. Vannak dolgok, amik esetében csak egy lehetőséged van - ez az eset a Te döntésedtől függ. Ha adsz neki, kapni fog. Lehet, hogy hálás lesz érte. Őszintén kívánom, hogy így legyen.

"Viszont én úgy gondolom, hogy inkább arra felé fog hajlani ez az egész, hogy látni fogja, milyen következményei vannak a tettének, de mégis "nagylelkű" vagyok és szeretem őt, ezért képes vagyok ezeken túllépni. És talán még jobban is fog tisztelni, mintha két lábbal kirúgnám, mondjuk még ma."

Tudod, rengeteget beszéltem ilyen és ehhez hasonló dolgokról csajokkal és nők, párkapcsolatok terén tapasztalt vén rókákkal. Valószínűleg így gondolkodna - hosszú idő után. Ennyire rövid kapcsolat után nem valószínű. Attól még lehet, hogy így fogja gondolni, hiszen nincs két hasonló ember. Szurkolok, hogy jól gyere ki a dologból.

Kedves Kérdező!

"Annak ellenére, hogy 19 éves létére is úgy viselkedik mint egy 16 éves tini, mégis szeretem. Nem tudom megmagyarázni miért." Ez tipikusan az ész és szív harca. Az agyad felismeri a "hibát", a szíved felülírja az agy döntését. Úgy vélem, az ilyen harcok azok, amik miatt érdemes élni, embernek lenni, és, ha sikeresen megvívod, ezek által éred el a legnagyobb fejlődést.

"... per pillanat az igazi döntés az az, hogy az eszemre vagy a szívemre hallgassak." Szinte mindig ez az igazi döntés. :) Egy nagyon tapasztalt, bölcs barátom mondta, ha a férfi szerelmes is, mindig hagyjon egy lépést az agyának, szerintem ezt nem kell magyarázni. Azt, hogy mekkora az a lépés, mikor és hol kell megtenni, na az a nem könnyű. Van, aki ösztönösen ráérez, van, akinek tanulnia kell, de mindenképp sok tapasztalat kell hozzá, és el kell viselni közben, hogy néha rosszul lépünk, mert emberek vagyunk, nem vagyunk tökéletesek, hibázhatunk.

Szerintem itt Neked senki nem fogja megmondani, melyik a jobb, az agyadra vagy a szívedre hallgatni-e. Mindenki mást tapasztalt e téren, kevesen vannak, akik mind a két oldalt ismerik, de még ha így is van, nem minden eset egyforma. Én azt tanácsolom, ha visszafogadod, mert szereted, tedd, de férfiasan mondd meg neki, hogy megbántott, megalázott, megrendült benne a bizalmad, és azt akarod, hogy tegyen érte, hogy valamelyest helyreálljon, mert Te szeretnéd, ha így lenne. Nem fogod neki felhánytorgatni a lépését, mert tudod, nem volt neki könnyű gyerekkora és becsülöd, hogy őszinte volt veled, de ha még egyszer ilyen vagy ehhez hasonló előfordul, véget vetsz a kapcsolatnak.

Ez nem fenyegetés, még csak nem is arról van szó, hogy feltételeket szabsz, csupán elvárásaid vannak - hogy szeressen és becsüljön (ő is ezt akarja és így érez, nem igaz?). Ha szeret és becsül, még egyszer nem tesz ilyet, nem azért, mert Te azt mondod, hanem mert a szeretettel és a megbecsüléssel nem fér össze még egy ilyen lépés. Ha mégis előfordul, azt már nem lehet az éretlenség számlájára írni, vagy akkor annyira "éretlen", hogy képtelen tanulni a hibáiból. Esetleg nem is akar. Akármelyik is áll fenn, a tiszteletnek már annyi, és másodszorra kérdés sem merülhet fel benned a folytatásról.

szűz

és 2en kefélik meg

egy éjszaka alatt

egy lépcsőházban.

eddig olvastam.

te vagy a hülye hogy ilyen ribanc után futkosol. azt a pár hónapot sem érdemli meg amit vele akarsz lenni.