Miért nem érzek bűntudatot miután megcsaltam?

19 a kérdező érti.

Amikor vkit vádolnak az kivált olyasmit hogy azert bűnhődik amit el se követett, valami nem stimmel..

Kb filmek is vannak olyanbol aki pl ártatlanul kerül sittre. (Asszem egy nőt csuktak le hogy megölt vkit de kozben nem is volt igaz. Es az egész börtönévek alatt arra edzett ha kikerul megkeresi és meg is öli akkor tényleg. Es ugye a torvenyek szerint egy ember igyanazert a bűnért nem büntethető kétszer. Ergo ha megbuntették mert ölt, ha szabadul ezután nem büntethető detto ugyanazzal a váddal..ha vkinek megvan a film címe, köszönöm.)

Termeszetes emberi gyarlk reakciok ezek.

Pszichologusok is talán értik.

Ezt honnan vetted le bakker? Nekem ez nem jön le.

En azt latom hogy az a bajuk ha vkivel féltekenykednek, toxicoc vele, és erre az akkor meg is csalja a másikat.

Azt várják hogy csak ugy szabadon lehessen bárkit terrorizálni féltékenységgel az meg maradjon hű kutya akkor is.

Sokat változhatunk tíz év alatt, már sok dolog nem érdekel ami régen, sok kedvenc zeném már egyszer se bírnám meghallgatni annyira meguntam. Előfordulhat hogy kevés a közös érdeklődés és csak azt csináljuk együtt, de ha ő utálja a horrort, én meg szeretném, akkor nem várom el hogy olyan programban legyen velem amit utál és végig szenvedve azt várja hogy mikor lesz vége. Meg lehet oldani hogy amit párom nem szeret például kocsma hangulata, sörözés, ide oda beülni, akkor másokkal. Ez nekem nosztalgia több okból is, apu szinte kocsmákban élt többet volt ott mint otthon, gyerekként ha látni akartam meg kellett keresnem melyik kocsmában van, mint egy bújócska játék. Társaságot szerette ott, meg gondolom a pultosnőkkel flörtölni. Apu nem tudom meddig él még, őrá emlékeztetnek a kocsmák, nekem ez egy emlék, ha a kocsma hangulatára gondolok úgy érzem magam mintha visszamentem volna az időben mikor vele voltam és egészséges volt. Tehát ha apuval akarom érezni magam nem temetőbe megyek ha majd nem lesz, hanem kocsmában ott az érzés mintha apu lelke ott lenne. Egy mélyen érzelmes lelkis ember vagyok, bonyolult okai vannak miket miért csinálok. Nekem a kocsma hangulat mond még azt is mikor huszonéves voltam a kedvenc évkoromban kocsmáztunk haverokkal, vagy diszkóba mentünk. Tehát a kocsmában újra élem milyen volt huszonéves lenni, örülni a sörnek, a szép nőknek, reménykedtem hogy valamelyik megszeret, nagy álmaim voltak életcélokról ábrándoztam sörözés közben. Mindenféle emlék meg hangulat.

Na lényeg hogy az életem meghatározó emlékei hangulatai sok esetben kocsmákhoz kötődik, de ha párom nem szereti a kocsmákat és emiatt oda ha havernővel mennék, akkor sem kell megdugni őt. Érted? Ha több törődés és közös program kell és azt haverokkal, esetleg nő haverral megoldod, attól még nem kell beleélvezned a nőhaverodba.

Szóval nem korrekt a logikád szerintem.

Arra az esetre mondom ha nem azért hanyagol el mert nem szeret, hanem azért mert annyira kevés a közös érdeklődés, vagy annyira fáradt, nincs ideje, vagyis nem tehet róla.

Valljuk be őszintén azért dugsz félre mert kanos vagy azt kész, ne fogd a párodra. Ő is ember, hibái vannak, ha elhanyagol lehet fáradt a napi rutinba és nincs lelkesedése rengeteget ölelgetni téged vagy hízelegni, dicsérni... Be lehet fásulni a sok nyűgtől ami lefárasztja az életkedvet.