Megrogytam, mióta a szeretőm elhagyott. Belészerettem?

Számoltam vele, hogy kapok majd a fejemre. Tudom, hogy nem szép dolog amit tettem.

De sajnos mindkét nőn érzem, hogy nagyon szeretnek engem. Mindketten valamilyen szinten ragaszkodnak hozzám. És ez nem segít a helyzetemen. A párom néha öngyilkossági fenyegetésekkel jön, ha nagyobb vita miatt el szeretnék tőle költözni. Összeesik, remeg, gyógyszereket szed, pedig mindig ő kezdeményezi a szakításokat. 2 napot nem bír ki és már könyörög, hogy menjek vissza, és ha nem teszem érzelmileg zsarol. Engem is kikészít és engem is már belelovalt hogy mindenre csak az a megoldás, ha szakítunk, mert utána jó a békülős szex pl. Szeretem őt, sok a közös terv, sok a közös emlék.

A szeretőm nem veszekszik velem. Őt inkább én bántom, ezért érzem hogy ragaszkodik hozzám, mert nem egy piszkos ügyemet feltártam már neki, és nagyokat nyelve hallgatja. Mégis ha meg akarom csókolni, ha sírva is, de hagyja. Egy hihetetlenül szeretnivaló nő, egyébként imádok vele lenni akár szexuálisan akár másképp. De ő nem függ tőlem, sokszor vágja el ő a kapcsolatot köztünk, de tudom hogy a háttérben azért támaszkodhatok rá, mert ha rosszul érzem magam azonnal tárt karokkal vár. Lehet, hogy abból 1-2 óra kioktatás, de a másik 1-2 óra tömény gondoskodás, szeretet és szerelem, ami kölcsönös.

És itt vagyok én, aki eddig nem adott bele 100%-ot egyik kapcsolatba sem, mert túl gyáva voltam, igen, túl gyenge voltam, mindkét nő másképp szeret és más kaliber, és én azt hittem az idő majd eldönti, hogy merre kell mennem. Ez meg is történt, mert a párommal maradtam. De akkor nem értem, miért nem kerek ez az egész részemről, és miért vagyok ennyire nyomorult, és miért készültem ki ennyire a szerető elvesztése miatt.