Akiket szembesített a párjuk a megcsalás lebukásának tényével, mit éreztetek, hogyan éreztétek magatokat?

Én saját magam mondtam el, hogy megcsaltam. Hogy hánnyal azt nem mondtam, de nem is kérdezte.

Nagyon magányos voltam, nem törődött velem pedig csak pár éve voltunk házasok.

Teljesen nyugodtan közöltem egy reggelinél, hogy megcsaltam.

Elakarok költözni.

Még aznap leléptem.

Én megcsaltam már kb egy tucat nővel a 15 év alatt.

Nem bántam meg, nem volt bűntudat, most is megtenném

Részegen megd.gtam a barátnőjét.

Bűntudata volt és mindent elmondott az asszonynak.

Sajnos kelepcébe csaltak utána, inflagranti lebukás volt

"Nagyon magányos voltam, nem törődött velem pedig csak pár éve voltunk házasok."

Megcsalás helyett miért nem ezt mondtad el neki?

Ha ezután sem javítottatok volna a házasságon, akkor sem kellett volna megcsalni.

Előbb szakíthattál volna.

Én is magányos vagyok vágyom társaságra de mégsem csalok meg senkit és senki párjára nem hajtok rá. Vannak megoldások, közös idő töltés jóindulatú szerető emberekkel, elfoglalni magam stb. Az hogy valaki kielégítene az a pár perc nem tenne boldoggá hamar elmúlik és ott lenne a lelki furdalás. Nem ér annyit nekem mivel lelkis vagyok, egy rövid élvezet hogy utána azzal a tudattal éljek hogy ilyen olyan jellem vagyok.

Arra is gondolok hogy ha most lenne bármilyen rossz kapcsolatom, ha nem leszek vele rendes, hűséges, akkor baromi ciki lenne a jövőbeli párjaimnak (mert lehet hogy lesznek) ha olyan múltam lenne. Jobb érzés azt mondani ismerkedéskor hogy mindenkivel korrekt rendes voltam.

*A legrosszindulatúbb nevű embernek itt válaszolok hogy névtelen maradhassak. Örülök hogy meghatódtál a korrektségemen, férfi vagyok.

Bőven nem elég egy jó kapcsolathoz hogy rendes vagyok. Csak azért mondom hogy ne ájulj el tőlem, sajnos én sem vagyok egy ideális választás.