Mit gondoltok a szerető szerepről? Voltál már szerető? Ez bűn főleg a mai világban?

Hát nem így hanem másképp.

A barátom állandoan nőzött flortolt soha nem voltunk stabilan egyutt de én szerelmes és kb végigszenvedtem az egesz kapcsolatot, mikoria megisnertem egy pasit aki elkezdett kiokositani a pasikrol, "tanitott" tanácsokat adott, megértett és amolyan bölcs volt, 2 év volt csak koztunk ugyan de kb apám helyett volt apám, elmagyarázta a pasik mire mennek, hogy vernek át használnak ki, hogyan gondolkodnak hülyítik a nőket, és ami fő Jót akart nekem! Ő mellettem állt.

Meghallgatott vigasztalt okositott ha párom hanyagolt unt ő ölelt szorosan bújt egyutt alvások idill, szeretkezések.

Mondhatni nelkule ki se birtam volna azberzelmi hanyagolo toxic nekem szív fájdalmas kapcsolatom. Mikor hianyzik a barátom a szerelem a szeretet.

Ezek mellett persze millio sztorit mesélt a nőkről is mik boritják ki, irto viccesek voltak halálra röhögtük magunkat sokszor, elvileg volt 1 párja dehát csalta agyba főbe, (nemcsak velem), es valojában arra isbrávilágitott hogy mennyire szánalmas és égő rengeteg nő, es valojában én sokkal többet érek mint az átlag is. Külsőre belsőre is.

Ma is nap is hívhatom bármikor ha épp vigasz vagy bármi is kéne. Van mindig egy fixe, de egész életében nála nyitva az ajtó.

De nyilvan azota már vannak más pasik is nekem.

Plusz fenekestul fordult a kocka.

Manapság már nem én szenvedek es vagyok bizonytalan, mert ujabban meg beteges féltékeny állatokat fogok ki, akik szenvednek és bizonytalanok mellettem..

Nem mintha jobb lenne...

De legalább vmi már változott.

Én gyoker emberek mellett nem tartom azt bűnnek, ha egy nő másra nyit, vagy amikor toxic kapcsolatban elfogad mástól egy ölelő kart, egy bíztató szót, szeretetet, szeretkezést vagy ilyenek.

Az meg hogy a másik velem kit csal kit nem ahhoz nekem semmi közöm. Azt csinál amit akar.

Söt inkabb abban furdal a lelkiismeret hogy amig ha en olyannal vagyok pl az exem aki nyilvánvaloan hanyagol nem szeret, valojában akkor van bűntudatom hogy en a szerelmemmel magamhoz "kötöm" es nem engedem el manipulálom csábítom reménykedek, miközben látni azt hogy menne, mások után futkos, de én csak erőltetem vele..

A szerelem nem jogosit szerintem fel senkit arra hogy vkit irányitson hogy márpedig ne csalj meg ne hagyj el azt csinálod amit mondok..

Nem tudom érthető e..de nekem akkor van büntudatom ha olyannal vagyok akin látni szinte hogy másokat akar, vagy nőzni, menni, de én meg nem hagynám. Merthát nem akarom elvesziteni, merthát szeretem. És ugye csábitani manipulálni tudok, meg a pasikat nem is nehéz szexalapon se, de igy akkor sem saját akaratábol vagy szerelembol van velem.

Tehát joformán megköszönhetem azt valakinek ha annak ellenére hogy nem szeret, de az én akaratom miatt(vagy mert kihasználom hogy ugyis kell neki a szex)és igy mégis velem van. De ez akkoris szépenszólva csúnya etikátlan.

Ellenben a szeretommel nem az. Mivel az csak egy szereto. Aki k.fél ugyis összevissza az életben.

Nekem volt szeretőm, el is hagytam a férjemet fél évre miatta.

De végül szakítottam, mert nem akart semmi komolyat, legalábbis minden csak ígéret volt, a férjem pedig nem adta fel, vissza akart kapni. Így is lett, kibékültem vele.

Nem voltam szerető, soha! Nem vagyok másodiknak való! Viszont, egyszer 2 hónapig sikerült fűznie egy nős férfinek, le is fekudtunk... Amikor megtudtam, megkerestem a feleségét, és reszletesen bemutattam neki az üzeneteket, beszámoltam a férjéről stb. Elveszitette az otthonát, a gyerekeit, mindenét. Ha neki megérte, egészsegére.

A hülye még perrel fenyegetett 😁

Majd legjözelebb kétszer is meggondolja, kit basz át

Én szeretőt tartok, sosem lettem volna foglalt férfi ribije szinglikoromban.

Annál lejjebb nincs egy nőnél szerintem.

Nyilván nem vagyok rà büszke,de tapasztaltam sajnos ilyesmit több szerepkörben, szemszögből.

Jelenleg én is szerelmes vagyok valakibe,ő foglalt.Nàlunk eddig egyszeri alkalom volt, azután szerencsére normálisan meg tudtuk beszélni, hogy nem lenne jó belebonyolódni érzelmileg.Ennek ellenére hiànyzik,vàgyom rà, minden pillanatban rà gondolok.Szemvedek, mint a kutya... Azt nem tudom,ő vajon mit érez, gondol?Csak az világos szàmomra, hogy jobb időben lépni és tiszta vizet önteni a pohárba, hiszen így is, úgy is felőröl a helyzet.

Amit neked tudnék tanàcsolni: szerintem ne vàrd a csodàt!Az idő telik,te tönkre mész,a màsik meg nem fog érted eldobni mindent,ha eddig nem lépett ki.