Lehet ez még a régi egy idő után vagy már semmi nem lesz olyan mint anno?

Ha bárban ismerkedtek meg,akkor a férjed szándékosan tartotta vele a kapcsolatot,a hátad mögött, hazudva bele a szemedbe. Egy véletlen osszefutastol és beszelgetestol még nem lesz az ember szerelmes, sőt fellángolás sem alakul ki,ha soha többé nem látja. Én nem tudnék bízni a ferjedben többet,de neked kell eldontened,hogy tudsz-e ezzel együtt élni.

Nekem az az érzésem,hogy csak azért mondta el,mert a nő nem akart tőle komolyabbat,meg talán némi lelkifurdalása is lett. Önző módon könnyített magán és innentől neked kell cipelned ezt a terhet. Korábban volt,hogy elnéztem ilyet kapcsolatban,és én szenvedtem honapokig,mint a kutya. Magamban kerestem a hibákat,hogy vajon mi a baj velem,miért nem vagyok elég,miért nem vagyok én elég jó. Folyamatosan azon kattogtam,hol lehet,mit csinál éppen és vajon kivel. Kell ez neked? Nekem még1x nem lenne erre szükségem. A saját mentális egészségem többet ér egy rossz kapcsolatnál.

Ugyanakkor,voltam már olyan helyzetben is,hogy sajnos vagy nem sajnos,párom mellett megtetszett valaki. Nem tudtam sajnos mit kezdeni a helyzettel,mert a munkám során ismertem meg és ki kellett birnom néhány héten keresztül,hogy heti néhány órára össze vagyunk zárva ketten. De nem tettem semmit. Nem flörtöltem vele,nem beszélgettem vele munkán kívül és nem küldtem jeleket felé,pedig ő éreztette,hogy tetszem neki.

Megvartam szépen, míg lecseng ez az időszak és hagytam, hogy feledésbe merüljön. Mert többet ér a kapcsolatom,többet ér a párom annál,hogy a háta mögött jatszmazzak és kapukat nyissak meg mások felé. Rosszul éreztem magam a helyzet miatt így is,hogy nem tettem semmi rosszat és nem kerestem külön és direkt az illető társaságát. Elmúlt, ennyi. Minden döntés kérdése,a férjed rosszul döntött,ha valóban szeret is még téged.

Szerintem te szeresd jobban magad és dönts jól.

Pontosan ezen mentem/megyek keresztül, csak én nőként a férjed helyzetében vagyok.

Munkahelyemen megismerkedtem valakivel (neki is van párja), ahogy telt múlt az idő egyre többet kerestük egymás társaságát, folyton beszélgettünk, ott maradtunk meló után beszélgetni.

És bármilyen hihetetlen még egy csók sem történt köztünk sem, nagyon sokszor volt majdnem, de nem volt, valahogy sikerült nem átlépnünk ezt a határt.

Én beleszerettem, felmerült a szakítás a srácnál és persze nálam is....de mivel komoly problémánk egyikünk kapcsolatában (sőt egészen eddig harmonikus volt) sem voltak így nagyon nehéz volt bármiféle döntést meghozni.

Hónapokig voltunk ebben a helyzetben majd közös megegyezéssel arra jutottunk, hogy mennyen haza mindenki és próbálja meg rendbe tenni a több éves kapcsolatát.

Én elmondtam a páromnak mindent, másképp nem is tudtam volna létezni, nem tudtam volna leplezni, hogy mennyire fáj éppen valami.

Persze ezt, hogy valójában mi is fáj ennyire azt próbáltam árnyalni a párom előtt, nem akartam még azzal is forgatni a kést a szívében, hogy közlöm vele, igazából a szívem most azért szakad meg mert meg kellett szakítanom valakivel minden kapcsolatot.

Párom megbocsájtott nekem, vagyis inkább minden erejével azon van.

Én pedig minden erőmmel azon vagyok, hogy végérvényesen elfelejtsem a másik férfit és őszintén újra maximálisan boldog legyek a párom mellett.

Több kevesebb sikerrel.

Fél év után már nyilván nem szenvedek, de minden egyes nap eszembe jut, nagyon sokszor ábrándozok róla és bevallom titkon mindig várom, hogy megkeres.

Sajnos bennem valami itt eltört.

11 éve vagyok a párommal ami nagyon sok idő, végig nagyon jól megvoltunk, úgy éreztem én bizony vele fogok megöregedni. Az évek alatt a szerelem érzése már olyan távoli volt, hogy el is felejtettem milyen, nem is hiányzott.

Aztán jött ő és sajnos eszembe juttatta.

Azóta pedig ürességet érzek, valami hiányzik...

Őszintén csak remélni tudom, hogy ez idővel jobb lesz, hogy elmúlik.

34/N