Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha szerető lennél, elmondanád a "partner" párjának a dolgot?
Tudom, hogy elítélendő dolog, amit tettem és teszek, szégyellem is magam emiatt és az erkölcsi elítélendőségével is tisztában vagyok, szóval kérlek ne erre fókuszáljatok, megvan a véleményem magamról.
A lényeg , hogy egy házas férfi kb 1.5 éve rám mozdult, ő elmondta, hogy csak szexre kellek neki, otthon nincs évek óta, stb. Én többször elhajtottam, mondván nekem nem jön be és házas is, nincs szükségem erre. Ennek ellenére folyamatosan törődött velem (munkahelyen főzött rám, kedveskedett stb), többször kértem, hogy fejezze be, de erőszakos volt, és kérte, hogy csak ennyit engedjek. Ez odáig ment, hogy ő belém szeretett, ezt a tudomásomra is hozta. A sok törődést és figyelmet én sem bírtam érzelem nélkül, rájöttem, hogy én is szerelmes vagyok belé. Ennek ellenére szex elég sokáig nem volt közöttünk, aztán párszor mégis megtörtént, sokat járt fel hozzám, volt, hogy közös programokat is szerveztünk, vett ki szabadságot és én is, stb. Engem a szexuális együttlétek (az a pár alkalom) nagyon megviselt lelkileg, mivel tudtam, hogy nem lehet soha az enyém meg én sem az övé, szóval én ezt a terhet mindig cipeltem. Engem folyamatosan hitegetett és ígérgetett, hogy el fog válni,de mindig hozzá tette, hogy ez nem csettintésre megy, nem akar a szeretteinek fájdalmat okozni, elmondta, hogy velem meg szeretné családot, én vagyok neki az A opció, nincs másik, idővel el fog válni, blabla, szóval a sok manipuláció és hazudozás. Meg az a nem sok van már, élete szerelme vagyok, nem akar elveszíteni meg ilyenek. A szexuális alkalmak valóban nem voltak rendszeresek közöttünk, először márciusban került rá sor, aztán mivel annyira padlóra kerültem tőle lelkileg, utána csak hónapokkal később volt pár alkalom, de ezen kívül "minden más ment", csak szex nem. Valahol azt is megértem, hogy egy férfinak az kell a váláshoz meg stb. A lényeg, hogy nekem nagyon kitisztult a fejem, de elég későn, a gyomrom tönkrement az idegtől (amit tudom, hogy meg is érdemlek), majdnem 10kgt fogytam emiatt, hogy csak ígérget nekem és tettek sehol. Volt olyan is, hogy elkezdtem mással randizni, ezt ő megtudta és óriási féltékenységi jelenetet rendezett, rendesen számon kért. Állandó témánk volt az, hogy miért nem válik el, ő erre nem tudott válaszolni, mondván ő sem érti magát, csak azt tudja, hogy engem akar, de mégsem.
Na de a lényeg, hogy olvasva a sorok között, nekem valahol az eszem sosem hitt neki, hogy ebből lehet közös jövő, a szívem mégis, hisz nem fogytam volna ennyit a tudat alatti idegtől, nem ment volna rá az egészségem sem. Én munkahelyet is váltok, ezt már májusban közöltem vele, de sajnos kötött rendszerben dolgozom, így most derült ki, hogy áprilisban tudok elmenni. Én mindezt azért tettem, mert tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége és el kell mennem, el kell engednem, velem is megtenné ugyanezt, hisz most a második feleségét fogyasztja, köztük még volt neki még egy nő.
Elmondtam neki, hogy mekkora hazug féregnek tartom, nincs egy igaz szava sem, tönkretett és egyebek. Még egy munkahelyen dolgozunk, 2-3 hete nem volt közöttünk semmi, egy csók sem, ölelés sem már, nem is akarom, nem is vágyok már rá. Mindig mondta, hogy mennyire aggódik az egészségem miatt, hogy nem eszek, nincs étvágyam, de ennek ellenére a probléma gyökerén sosem változtatott. A héten még keresett, mondtam neki, hogy hagyjon békén teljesen.
Rengeteg fájdalmat okozott nekem, amit ő állítólag nem akart (na ja, megkapta tőlem a figyelmet, kapott puncit, szeretetet, töltekezett belőlem én meg kimerültem teljesen ebben lelkileg).
Felmerült bennem az, hogy szeretném, ha azért neki is fájna a dolog, tudom, hogy patkányság ez is...de amit ő tett velem, az is az..mi lenne, ha a felesége tudomására hoznám a történteket, mondjuk a beszélgetések elküldésével vagy ilyesmi? Megtennétek? Valahol megérdemelné szerintem, és a feleség sem érdemli azt, hogy egy ekkora féreggel éljen együtt. Bár nem tudom a férfinak mi lenne a rosszabb, a társas magány évekig még, vagy a két szék közé esés..lakhatása egyiknek sincs veszélyben..
Figyelj, hagyd... Nem ér annyit az egész.
Egy cseppnyi energiát se fordíts erre, gyűjtsd össze minden erődet a következő 4 hónap elviselésére. Utána hátat tudsz fordítani mindenkinek: a férfinak, a feleségének, a munkahelyi közösségnek. Fellélegezhetsz, "új élet".
Most nagyon rosszul vagy, ez érthető, de közben rengeteget tanultál, innentől okosabban csinálod majd a dolgaidat. Tarts ki és addig is (meg utána is) próbáld kényeztetni magad finom falatokkal, jó könyvekkel vagy amit szeretsz és amire lehetőséged van. Erős vagy, menni fog, túléled! Még ha most nem is hiszed el...
Nézd, látom, hogy nagyon mélyen vagy, szomorú vagy, ki vagy bukva stbstb. Sajnálatos, tényleg. De te teljes mértékben hárítod a felelősséget másra. Azért vagy szarul, mert te ezt tetted magaddal. Nem voltál magadnak elég fontos, nem szabtál határokat, belementél olyasmibe amibe nem kellett volna. Ezétr a felelős egyed egyedül te vagy. Lehet itt jönni, hogy a másik odaédesgetett és társai, de engedni te engedtél neki. Mindenki maga dönti el, hogy mit enged meg a másiknak. Te mindent is megengedtél. És mindennek ára van. Most viseled az árát. Mégegyszer: ezért nem a pasi a felelős, hanem te.
Mit érdemel a férfi? Valószínűleg a saját mentális betegségének a szenvedője ő is, de ez legyen az ő baja.
A bosszúval az a baj, hogy megint másokra fókuszálsz, nem magadra. A bosszú mérgezi a lelked. Egyszer már leértékelődtél a saját szemedben akkor, amikor szeretőnek álltál. Most még mélyebbre fogsz, ha bosszút állsz. Ez mind-mind neked rossz elsősorban, hidd el, nem neki. Az ilyen típusú embernek ez nem fog megkottyanni, nem is érzi a súlyát.
Szóval, kezd el végre a munkát, kezdj magadnak fontos lenni és magaddal foglalkozni, dolgozni magadon, hogy ne legyél szar ember. Nem pedig azon kattogni, hogy akkor most ki hogy fog megbűnhődni, meg milyen élete lesz, amikor semmi közöd hozzá.
#28: Tök mindegy, mit érdemel a férfi, nem a Te dolgod az értékelés és a büntetés/jutalmazás sem. Neked egyetlen egy dolgod van most, az, hogy túl lépj ezen és rendbe tedd a saját mentális egészséged. Mindegy, hogyan jutottál ide, csak az a lényeg, hogy kikeveredj ebből a helyzetből!
Egyébként tökéletesen megértlek, mert majdnem ilyen helyzetben voltam. Én válófélben voltam, amikor beleszerettem egy addig ismeretlenbe, gyakorlatilag első látásra. Viszonyunk lett és nagyon gyorsan úgy döntött, hogy elválik miattam. Kb 1 hónapig gondolkodott, mérlegelt, válni akart, de mégse tudta rászánni magát. Aztán egyszer csak jött egy mail, hogy ne haragudjak, de tudja meglépni. Én összeomlottam, bőgtem egy hétig, de eszembe se jutott, hogy a feleségnek kiborítsam a bilit. Egyrészt Ő 'ártatlan 'volt, miért akartam volna belerúgni? Másrészt nekem nem lett volna jobb, és akkor csak az volt a lényeg, hogy én valahogyan túléljek. Neked is ezt javaslom: szakíts meg vele minden kapcsolatot, ne szólj a feleségnek, kezdj új életet, a munkahelyen nézd levegőnek, és ha valaki rákérdez, mondd meg bátran: szakítottatok, nem akarsz vele semmilyen- kötelező munkán kívüli- kontaktot. Számodra csak ez lehet a 'gyógyulás' leggyorsabb, legbiztosabb módja.
Egyébként nálam 'happy end' lett, mert a férfi egy hétig bírta, majd otthon elmondott mindent és úgy jelentkezett, hogy: Otthon kiborította a bilit, velem akar élni, életünk végéig. Azonnal össze is költöztünk és boldogan élünk. De ez a sztori elenyésző kisebbség a szeretős esetek sorában.Te ne azért hallgass a nőnél, mert ez vezet a boldogságodhoz, mert biztosan nem. Te azért hallgass, mert így gyógyulsz a leggyorsabban. Ugyanis a két férfi között óriási különbség van: a tiéd aljas az enyém meg tisztességes ember, aki- akarata ellenére- szerelmes lett házon kívül. Csak a szerelem véletlen/mázli/szerencsétlenség/szerencse, kinek mi, de az, ahogyan a férfi kezelte az ügyeteket, az tudatos aljasság. Viszont a tudatos aljasságot nem büntetned kell, hanem azonnal 'kiszakadni' a bűvköréből és ezt csak azzal lehet, ha nem is gondolsz az egész ügyre. Bőgj a barátaidnak, menj moziba/nyaralni, nézz hülye nyálas sorozatokat, tégy, amit jól esik, de ne foglalkozz se vele, se a feleséggel, se az egész üggyel! Hidd el, fog menni!
"Elmondtam neki, hogy mekkora hazug féregnek tartom, nincs egy igaz szava sem, tönkretett és egyebek."
Ezzel vége. Mondjuk azt nem kellett volna mondanod, hogy tönkretett, de már mindegy.
Hagyd őket békén.
Nem is akar tőle semmit, legalábbis ezt mondta, és azt is, hogy ígyis úgyis el fog válni...meg hogy annyira leépítette már az egészet szándékosan, hogy menthetetlen és nem is gondolt arra, hogy a feleségével "újrakezdje" , újra építse a kapcsolatot..csak a kényelmes élet...el van vele így, hogy semmi intim kapcsolat nincs közöttük, munka után hazamegy, tévézik, lefekszik aludni és minden kezdődik elölről.
Előbb utóbb úgyis megcsalja mással, hisz otthon már úgysem lesz szex (a nő nem akarja állítólag és az utóbbi években úgy kellett neki könyörögnie, hogy legalább havonta 1x, de akkor is az az essünk túl rajta - az elmondása alapján.) Neki meg ez fontos lenne férfiként. Meg azt is mondta, hogy egyszerűen nem tud már nőként nézni a feleségére, úgy vannak együtt, mintha haverok vagy tesók lennének..de ez az azért nem mondja el, mert "fájdalmat okozna", elég szar duma. Úgy gondolja, hogy minél tovább húzza, és ha a nő borít valami miatt először, akkor a nőnek kevésbé fog fájni...na ja, de ez lehet évek múlva is, ha eddig nem tűntek fel neki a jelek..meg ha újra megcsalja, azok sem fognak. Viszont így a nő is éveket veszít, most meg tudna találni magának valami normális férfit, aki nem nézi hülyének, de ez így elvész tőle még akár éveket. Mondjuk ez az ő dolguk, ez igaz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!