Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha szerető lennél, elmondanád a "partner" párjának a dolgot?
Tudom, hogy elítélendő dolog, amit tettem és teszek, szégyellem is magam emiatt és az erkölcsi elítélendőségével is tisztában vagyok, szóval kérlek ne erre fókuszáljatok, megvan a véleményem magamról.
A lényeg , hogy egy házas férfi kb 1.5 éve rám mozdult, ő elmondta, hogy csak szexre kellek neki, otthon nincs évek óta, stb. Én többször elhajtottam, mondván nekem nem jön be és házas is, nincs szükségem erre. Ennek ellenére folyamatosan törődött velem (munkahelyen főzött rám, kedveskedett stb), többször kértem, hogy fejezze be, de erőszakos volt, és kérte, hogy csak ennyit engedjek. Ez odáig ment, hogy ő belém szeretett, ezt a tudomásomra is hozta. A sok törődést és figyelmet én sem bírtam érzelem nélkül, rájöttem, hogy én is szerelmes vagyok belé. Ennek ellenére szex elég sokáig nem volt közöttünk, aztán párszor mégis megtörtént, sokat járt fel hozzám, volt, hogy közös programokat is szerveztünk, vett ki szabadságot és én is, stb. Engem a szexuális együttlétek (az a pár alkalom) nagyon megviselt lelkileg, mivel tudtam, hogy nem lehet soha az enyém meg én sem az övé, szóval én ezt a terhet mindig cipeltem. Engem folyamatosan hitegetett és ígérgetett, hogy el fog válni,de mindig hozzá tette, hogy ez nem csettintésre megy, nem akar a szeretteinek fájdalmat okozni, elmondta, hogy velem meg szeretné családot, én vagyok neki az A opció, nincs másik, idővel el fog válni, blabla, szóval a sok manipuláció és hazudozás. Meg az a nem sok van már, élete szerelme vagyok, nem akar elveszíteni meg ilyenek. A szexuális alkalmak valóban nem voltak rendszeresek közöttünk, először márciusban került rá sor, aztán mivel annyira padlóra kerültem tőle lelkileg, utána csak hónapokkal később volt pár alkalom, de ezen kívül "minden más ment", csak szex nem. Valahol azt is megértem, hogy egy férfinak az kell a váláshoz meg stb. A lényeg, hogy nekem nagyon kitisztult a fejem, de elég későn, a gyomrom tönkrement az idegtől (amit tudom, hogy meg is érdemlek), majdnem 10kgt fogytam emiatt, hogy csak ígérget nekem és tettek sehol. Volt olyan is, hogy elkezdtem mással randizni, ezt ő megtudta és óriási féltékenységi jelenetet rendezett, rendesen számon kért. Állandó témánk volt az, hogy miért nem válik el, ő erre nem tudott válaszolni, mondván ő sem érti magát, csak azt tudja, hogy engem akar, de mégsem.
Na de a lényeg, hogy olvasva a sorok között, nekem valahol az eszem sosem hitt neki, hogy ebből lehet közös jövő, a szívem mégis, hisz nem fogytam volna ennyit a tudat alatti idegtől, nem ment volna rá az egészségem sem. Én munkahelyet is váltok, ezt már májusban közöltem vele, de sajnos kötött rendszerben dolgozom, így most derült ki, hogy áprilisban tudok elmenni. Én mindezt azért tettem, mert tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége és el kell mennem, el kell engednem, velem is megtenné ugyanezt, hisz most a második feleségét fogyasztja, köztük még volt neki még egy nő.
Elmondtam neki, hogy mekkora hazug féregnek tartom, nincs egy igaz szava sem, tönkretett és egyebek. Még egy munkahelyen dolgozunk, 2-3 hete nem volt közöttünk semmi, egy csók sem, ölelés sem már, nem is akarom, nem is vágyok már rá. Mindig mondta, hogy mennyire aggódik az egészségem miatt, hogy nem eszek, nincs étvágyam, de ennek ellenére a probléma gyökerén sosem változtatott. A héten még keresett, mondtam neki, hogy hagyjon békén teljesen.
Rengeteg fájdalmat okozott nekem, amit ő állítólag nem akart (na ja, megkapta tőlem a figyelmet, kapott puncit, szeretetet, töltekezett belőlem én meg kimerültem teljesen ebben lelkileg).
Felmerült bennem az, hogy szeretném, ha azért neki is fájna a dolog, tudom, hogy patkányság ez is...de amit ő tett velem, az is az..mi lenne, ha a felesége tudomására hoznám a történteket, mondjuk a beszélgetések elküldésével vagy ilyesmi? Megtennétek? Valahol megérdemelné szerintem, és a feleség sem érdemli azt, hogy egy ekkora féreggel éljen együtt. Bár nem tudom a férfinak mi lenne a rosszabb, a társas magány évekig még, vagy a két szék közé esés..lakhatása egyiknek sincs veszélyben..
Feleségként én mindig azt mondom, hogy örülnék neki (mármint nyilván nem lennék boldog, de érted, értékelném valahol mélyen, legbelül), ha valahogy a tudomásomra jutna, hogy a férjem átver. Ugyanakkor azért nehéz ezt a helyzetet jól kezelni, a feleség sem fogja neked megköszönni, az biztos, és el leszel hordva mindennek, na meg persze benne van az is, hogy simán nem hisz neked, és ugyanúgy együtt maradnak, és a pasinak még csak nem is fájna semmi, főleg nem úgy, ahogyan neked.
Ennek ellenére én amondó vagyok, hogy az igazságot elmondani valakinek sosem kár, sosem baj. Tudom, nagyon népszerű ez a "ha már egyszer szerető voltál, akkor tartsd a szád" hozzáállás, és valahol jogos is, de te nem akartál szerető lenni, te naiv voltál és szerelmes, ez nem ugyanaz, mint amikor valaki szándékosan elcsábít egy házas férfit, miközben nem akar tőle semmi komolyat. Viszont itt a többi válaszolóval ellentétben (amikor én írom a választ, még nincs egy sem, de látom magam előtt már a szokásos dumát :D ) én abszolút úgy gondolom, hogy akármennyire is hibás vagy, akármennyire is elítélendő, amit tettél, nem te rombolod szét a családot azzal, ha mindegyik résztvevő előtt felfeded az igazságot. A rombolást a hűtlen fél teszi, aki átveri a párját, nem az a harmadik/sokadik személy, aki beavatja a tényekbe.
Ennek ellenére persze sem a motivációd nem dícséretes, sem az egész szeretősdi, és az is bőven benne van a pakliban, hogy nem lesz eredménye sem, vagy akár még te kerülsz hátrányba, ha olyanok, hogy megpróbálnak ellehetetleníteni a következő munkáltatónál (vagy akár a mostaninál), de továbbra is úgy vélem, szimplán a feleség szemszögéből írva, hogy inkább aljas szándékkal szembesítsen a szerető, minthogy soha ne tudjam meg az igazságot.
Amint írtam, én már nem akarok tőle semmit, annyi fájdalmat okozott, hogy erre egy élet is kevés, hogy jóvá tegye bennem, még ha az első ultimátumnál elmondja otthon, akkor lehetett volna belőle valami, de az, hogy folyamatosan hülyének néz...nem, elég volt.
Igen, belerúgnék ezzel sajnos egy harmadik félbe, aki mit sem tud az egészről, bár lehet sejti, csak a kényelmes életben nem akarta ezt felhozni a férfinak, vagy nem akart tudomást venni róla..de a feleség is tiszta lappal kezdhetne egy normális férfival, aki nem megy félre (nyilván egy házasság tönkre menéséhez 2 fél kell, ha ő ledobta magáról mindig, amikor szexet akart a férfi, aztán a férfi ezt megunta és félre ment...meg is lehetett volna beszélni, bár annyira én ebbe nem látok bele).
Én csak azt szeretném, hogy a férfinak fájjon, hogy ha nem is hagyja ott a felesége, legalább pár kellemetlen perce legyen vele, amíg megmagyarázza a dolgokat, aztán meg éljen nyugodtan hazugságban. Valóban nem szép dolog, hogy a másiknak fájdalmat akarok okozni, meg nem ezt az elvet kéne követni, hogyha ő ezt tette velem, nekem különbnek kellene lenni...ezt is tudom, de áhh...én teljesen tönkrementem ebben, ő meg kb vigyorog, hogy jaj de jó, lekurtam, eltekertem a fejét, táplálkoztam belőle, kihasználtam teljesen, mindent elvettem tőle, amit egy nőtől el lehet...rohadt megalázó. Tudom, hogy ehhez is 2 ember kellett és igyam meg a levét, ha már közösen főztük, de ebből ő nem érez semmit! Vagy hát, legalábbis mondja, de mégse. Sekélyes az érzelmi világa.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!