Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szeretői viszonyban mennyire fontos az "ego", az önbecsülés?
Ugye eleve szerintem (legalábbis nőként) úgy megyünk bele egy viszonyba, hogy valamennyire félre tesszük az önbecsulesunket. Elfogadjuk, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, hogy van család, feleség, munka, sok "fontosabb" dolog, stb. De hol van a határ egy ilyen kapcsolatban? Úgy értem, oke nem keres a pasi, nincs ott mindig, de mit várhatunk el tőle?
Pl. Ha eltunik egy hónapra és eletjelet sem ad érinthet-e rosszul vagy eleve a státusz miatt elfogadtuk ezeket a dolgokat és nincs "jogunk" megsértődni.
Főként házas hazas felállásra gondolok.
Én voltam szerető egy ideig.
Nekem is volt párom, neki is. Ha már szeretői viszony, szerintem ez a legszerencsésebb felállás. Két ember nagyjából ugyanabban az élethelyzetben meghoz egy döntést. Kicsit sem éreztem sértve az önbevsülésemet.
Hozzáteszem úgy nem is lennék szerető, hogy én egyedülálló vagyok. Szeretőnek pedig pláne nem választanék olyat aki egyedülálló.
33/N
Szeretői viszonyban a másik csak pótlék akit néha elovesz az ember a fiókbol meg visszatesz.
De kb az se számitana ha felfordulna.
Szeretői viszonyban is zavaró, hogy a másik sem független. Eleinte ezen nem gondolkozunk, de előbb vagy utóbb az egyik fél már többet szeretne, és itt kezdődnek a bajok.
N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!