Fiktív kérdés következik, íráshoz, karakterépítéshez! > Ti hogyan éreznétek magatokat, mi játszódna le bennetek, ha a párotok megölné azt a férfit/nőt, akivel rendszeresen csaltátok?

6-os, mesélj már, miért kötekszel? Mi a baj? Ennyire vacakul érzed magad, hogy rajtam kell levezetned a stresszt?

Tudod, úgy néz ki ez a dolog, hogy amíg kezdő vagy, azt hiszed, hogy mindent tudsz, csodás fantáziád van, és nem érdekel semmi, csak a saját kis elképzeléseid. Aztán az évek alatt rájössz, hogy ha hiteles karaktereket akarsz írni, akkor bizony ahhoz tapasztalni kell sokat, beszélgetni kell sok emberrel érzésekről, élményekről, véleményekről, és nagyon jó megfigyelőnek kell lenni, ki kell ismerni az emberek testbeszédét, sok-sok apróságot kell felfedezni másokban stb-stb. Ezek nem ahhoz kellenek, hogy lemásoljak valakit, nem is azért kellenek, mert magamtól nem tudok kitalálni egy rakat karaktert, hanem ahhoz kellenek, hogy olyan karaktereket tudjak megalkotni, akikkel minél többen tudnak azonosulni, vagy épp minél több emberből váltanak ki erős érzelmeket - akár pozitívat, akár negatívat. Nem ezekből a válaszokból fogok kitalálni valakit, hanem ezek a válaszok inspirálnak, ihletet adnak, figyelmeztetnek bizonyos határokra, és hasonlók. Egyáltalán nem érzem, hogy ez égő lenne. Informálódni, érdeklődni, időt és energiát fektetni a háttérmunkába egyáltalán nem égő, sőt! De nézd, ha szerinted rajtakaptál, hogy fogalmatlan, magamat égető ember vagyok, hát akkor örülök, hogy szerezhettem pár kárörvendő pillanatot neked. És sajnálom, hogy ilyen módokon kell egy kis örömhöz jutnod az életben.