Miért veszi csaknem mindenki úgy, hogy a megcsalt, megalázott feleség "nyert"?

Szerető voltam, egy munkahelyen dolgozunk. Az elején nem tudtam arról, hogy házas, pedig a felesége is ugyanannál a cégnél dolgozik, csak teljesen más részlegen. A közös kollégáink falaztak neki, és simán nézték, ahogy velem van, sem nekem, sem a feleségének nem szóltak semmit.

Végül, majdnem egy év után szólt az egyik kolléganőm, mert már állítása szerint nem bírta, de a többiek tanácsolták, hogy maradjon ki ebből, de ő végül másképp döntött.

Kérdőre vontam a "páromat", ő egy pillanatig sem tagadott, hanem előadott egy nagyon kemény és szomorú történetet arról, hogy a felesége nárcisztikus, erőszakos, romokban a házasság, és úgy voltam én magam is a legnagyobb biztonságban, ha én sem tudok semmit róla.

Megígérte, hogy elhagyja és összeköltüzünk. Azt mondtam, hogy rendben, vártam erre, de kb. 3 hét után meguntam és inkább szakítottam. Pár napig próbálta visszakönyörögni magát, de hirtelen irányt váltott, és bevallotta, hogy esze ágában sincs elhagyni a feleségét.

Én ekkor megszakítottam vele minden kapcsolatot, a feleségének pedig elmondtam mindent.

Ők elvileg megbeszélték és együtt maradtak. Végül mindketten ki is osztottak, és kiröhögtek, hogy mit gondoltam magamról, hogy majd értem bárki is elhagyja a társát.

A kollégák közül majdnem mind mellettük áll, folyamatosan kitárgyalnak engem, és úgy fogalmaznak, hogy csúnya vereséget szenvedtem, és micsoda szánalmas kapálózás volt, hogy borítottam, gyenge vagyok. Holott én nem érzem így, én nem is tudtam, hogy házas, aztán amint előjött a valódi arca, ki is ábrándultam belőle, már akkor sem kellene soha, ha bocsánatot kérne és elválna.

Miért gondolják, hogy a feleség "nyert", mikor meg lett csalva, és a kussoló, falazó kollégák által meg is lett alázva?