Hogyan lehetnek egyesek ennyire naivak?

Mert az emberek érzelmi lények, nem pszichopaták, nem szociopaták.

Az, hogy én érzelemmentes tudok működni, még nem ad okot arra, hogy értetlenül álljak az érzelmes lényekkel kapcsolatban.

Mondjuk nekem gyakorin folyton az az érzésem, hogy olyan dolgokban látnak egyesek jeleket, amiknél egyszerűen fölösleges.

Ha leírnám, hogy a férjem mennyit jár el haverozni, tuti én is megkapnám, hogy megcsal.

Ahogy egyszer gyerekként anyumat is megkérdeztem, hogy mikor apum este 7-8-ig dolgozik meg korán megy, honnét tudja, hogy nem csalja meg. (Főleg olyan időszakban, amikor apum amúgy is a plafonon volt, és mindenkivel veszekedett).

Az volt a válasz, hogyha meg akarják csalni úgyis meg fogják, ha három gyerek és 30 év után meg akarja csalni apum, az az ő döntése. Apum alapból nem megcsalós típus, fölösleges a kapcsolatot gyanúsítgatásokkal terhelni, amíg ki nem derül.

És látszólag bejött, ez a nagyszülőknél, nagybátyáméknál, tesóimnál, unokatesóknál, mert a családban amúgy eddig nem derült ki megcsalás, és egész jók a kapcsolatok is.

Olvastam én is a kérdés kiírását ihlető kérdést.. Valóban nehezen fogja fel, de mint itt az egyik válaszoló írta: ha 30 évet leélt full bizalomban akkor most értetlenül áll és nem tudja elhinni.

"Mintha nem tudná felfogni, hogy mennyire megalázó ezt tűrni."

nem fogja fel magát a szituációt hogy ez kialakulhatott.

De a hölgytől elvonatkoztatva miért megalázó tűrni?

Ha vkinek jó így miért kellene kilépni a kapcsolatból? Ha ő nem érzi megalázónak akkor miért váljon el? csak a társadalmi nyomás miatt?