Miért normalizáljuk a megcsalást?

Az a helyzet, hogy csak az egyik tábort veszed észre.

Igen, sajnos sokan próbálják elbagatelizálni, vagy egyenesen normálisnak feltüntetni, de azért legalább ugyanennyien vannak, akik erről teljesen ellenkező módon vélekednek. Rendszerint azok tartják elfogadhatónak, akik képtelenek normális kapcsolatot kialakítani, a problémamegoldó kommunikációra főleg, és az értékrendjük is elég sekélyes.

Azért ennél sokkal árnyaltabb szokott lenni itt is a dolog.

Olyan szempontból "természetes", hogy sok párkapcsolatot érint (sajnos). Morbid hasonlat, de a gyilkosság is ilyen. Ha olvasunk egy cikket a neten, hogy valaki feldarabolta baltával a szomszédot, vagy hogy volt Amerikában egy iskolai lövöldözés, pár perc erejéig elborzadsz, aztán megy tovább az élet. Ezek a borzalmak sajnos mindennaposak, ezért kevésbé vagyunk rá érzékenyek.

Egyéni megítélés kérdése, hogy ha valaki tud egy megcsalásról, szóljon-e a megcsalt félnek. Ez is több mindentől függ, például mennyire látsz bele az adott kapcsolatba, milyen viszonyban vagy a pár tagjaival. Ki kell ábrándítsalak, hogy simán előfordulhat, a megcsalt fél mindenről tud, de egyéb okok miatt inkább nyel... De velem például előfordult, hogy nyomult rám egy házas férfi, be is vallotta, hogy már lépett félre. Az asszony fel lett világosítva, tudod mi történt? Az ég világon semmi. Erre mondják, hogy egy kapcsolatba legjobban azok látnak bele, akik benne élnek.

Aki meg műveli ezeket a dolgokat, nyilván nem fog róla negatívan vélekedni, hiszen magának megmagyarázza, miért árulja el "jogosan" a párját ("napi egyszer dug velem").

Az emberek jelentős része egy érzelmi roncs, kötődési problémákkal, mérhetetlen embergyűlölettel és önzőséggel. Kommunikálni képtelenek, gyávák, tartani magukat nem tudják a saját terveikhez -ha egyáltalán terveznek.

Egy ilyen ember nem tud máshogy ellavírozni a világban, csak a maga szegényes eszköztárával, aminek része a megcsalás. Nincs a fejében olyan, hogy problémamegoldás vagy priorizálás, eszik amit talál, dug, amit talál, napról napra él és ha valaki meg akarja akasztani ebben a primitív működésében, fúj mint a macska.

Én is csaltam már meg valakit, de egy percig sem tartottam normálisnak. A legtöbb ember nem bünteti magát, nem áll ehhez racionálisan, mert egy állat, aki élvezni akarja a pillanatnyi impulzusokat és fel van háborodva, ha megzavarják ebben. Akiknek van esze, azok meg a) nem félre lépnek, hanem ki, b) rendesen megakasztja és földhöz basssza őket az, ha félreléptek és nem átsiklanak rajta, hanem arra gondolnak, hogy "na most mi a f*sz lesz". Elmondják a partnernek és nem keresnek rá mentséget. Elemzik a problémát és elismerik, hogyn ezt bizony istentelenül elcseszték. Átgondolják, hogy mi hol csúszott félre és soha nem lépnek kétszer ugyanabba a szarba. A többieknek meg egy előre eltervezett viszony alakul ki, jól felépített hazugságokkal bástyázva, aminek köszönhetően a szar kapcsolatukat megtartva egy másik hiányos szart is az életükben tarthatnak hatalmas energiákkal.

Ne aggódj, egy normális ember, ha követ is el ilyesmit, egy percig sem tagadja, hogy egy megbízhatatlan nyomorult fasz volt. Én is 3 hónapig jártam utána pszichológushoz, hogy megértsem magam és soha többé ne forduljon ilyen elő velem.

Szerintem nincs jó indok a megcsalásra. Ha másra vágysz szólsz, hogy legyetek nyitott kapcsolatban vagy elmondod mi nem tetszik, esetleg szakítasz.

Szerintem az még okés, ha pl a pár már rég szétment, csak a papírmunka folyamatban van.

Nem, sosem csaltam meg senkit és engem sem csalt meg soha senki.