Normalizálódik az ember érzelmi egészsége egy kapcsolattól, ti, hogyan látjátok? ( Férfiaknál )

Vegyük pl a Don Jon nevű filmet, a csávó totál pornó függő, sikeres az egy éjszakás kalandok kialakításában, de erős függő és egy komoly érzelmi válságba van nap mint nap

Amikor találkozik egy olyan személlyel akivel egy hullámhosszon vannak a film végén akkor megszűnik ez az űr mivel végre egyszer az életben úgy érzi, hogy nem kell kepesztenie azért, hogy bárki is emberszámba vegye, nem kell senkinek sem mutogatnia semmi mást mint aki önmaga

A tapasztalat azt mutatja, hogy egy hülyeség, az élet nem így működik, egyedül születünk, egyedül halunk, egyedül éljük az életünket, barátok,barátnők, család, jönnek mennek.

Annyira senkire sem számíthatunk, csak magunkra, és emiatt mindig lesznek kielégítetlen igényeink, csak az a fontos, hogy ne a hiányra fókuszáljunk, hanem amink van..stb..

Ugyanakkor ez a gondolkodásmód nihilizmust szül ami egyenes út a depresszióig.

A "megvilágosodás" tűnik az egyetlen kiútnak ebből, egy totális belső állítás ami függetlenné tesz attól, hogy mások, hogyan látnak minket.

Vagy ha úgy döntünk ez lehetetlen akkor mehetünk vissza úgy gondolkodni, élni életünk, hogy mások pozitívan vélekedjenek rólunk, de ez csak feltételekkel lehetséges, azon feltételekkel, hogy mi is azon a hullámhosszon vagyunk mint az adott személy akivel komolyan szeretnénk több időt tölteni stb..