Szerető vagyok és meguntam.Robbantani akarok csak még nem tudom hogyan? Ötletek?

Annyira szánalmas ez a "na majd én kitálalok a feleségnek" vergődés, meg a "joga van tudni" típusú bullshit.

Ha nekem feleségként valaki elmondaná, hogy a férjem szeretője, nem a férjemre haragudnék jobban, hanem arra a nőre, aki három éven keresztül szexelt a férjemmel, majd három év után eszébe jut, hogy nekem ezt tulajdonképpen jogom lenne tudni.

Sőt, tovább megyek: arra a barátra, ismerősre is neheztelnék, aki elmondaná, hogy a férjemnek szeretője van. Szerintem senkinek nincs joga belepofázni egy házasságba, és felforgatni mások életét. Nem azt akarom állítani, hogy a megcsalás olyan marha erkölcsös dolog, de kevésbé ítélem el, amennyiben egy férj ezt úgy csinálja, hogy a felesége nem vesz észre semmit, és él a boldog tudatlanságban, mint azt, ha valaki olyan "mélyen erkölcsös", hogy azzal szétrobbantja mások életét.

Arra haragudni, aki a hírt viszi segítő szándèkkal (pl egy közeli ismerősöd baràtod)? Ahelyett, hogy a semmirekellő férjedre haragudnàl?

Bravó..igazi érett viselkedés.

Söpörd csak be a szőnyeg alá, az a valami.

24-es, úgy látom, valakinek az elevenére tapintottam. Egyébként pedig nem, a legkevésbé sem vagyok vidéki, vérbeli fővárosi urbánus p*csa vagyok. A férjem egyébként sosem csalt meg, amúgy már nem vagyunk együtt, de nem megcsalás miatt mentünk szét, és egészen biztos, hogy a jelenlegi partnerem sem fog soha megcsalni. És tudom miért? Mert jellemzően monogám beállítódású férfiakat választok. Ez lehet az oka annak, hogy még sosem csaltak meg. És ez az oka annak is, hogy soha nem mennék bele szerető státuszba sem. Nincs bajom a poligám férfiakkal, mi több, valahol még meg is értem őket, hiszen biológialiag férfiak és nők jórészt poligámiára vannak kódolva genetikailag. Ezt nem tudomásul venni párválasztáskor a legnagyobb csőlátásra vall, kívülállóként pedig "jó szándékkal" belepofázni más életébe hol álszent, hol pusztán naiv, hol egyenesen kegyetlen és rosszindulatú dolog. "A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve."

Ugyanakkor 25-ös, segítő szándékkal tették már pokollá az életem nem kevesen, úgyhogy köszönöm, az ilyen típusú segítő szándékból inkább nem kérek. A kívülállók gyakran szeretnek a jóindulatú "na majd én rendet teszek a nagyobb jó érdekében" típusú szerepben tetszelegni, csakhogy a következményeket utána nem nekik kell viselniük. Úgyhogy hagyjuk már ezt a segítő szándékot. Nem tudom, mi a segítség abban, ha valakinek jó szándékkal szétrobbantják a házasságát, ha az neki addig is jó volt úgy. Ha meg nem jó, előbb utóbb úgyis szétmegy az magától, nem kellenek ahhoz a "jótevők".

27 bocs, akkor te pont az az 1 vagy az 1000-ből, aki szeret hazugságban élni, amit boldog házasságnak nevez.

Kb mindenki azt mondja, hogy szeretnè, ha szólnának neki.

Mert ha nem, akkor meg jellemzően az a nyafi tárgya, hogy mindenki tudta, senki nem szólt, csak lapítottak ès szántak közben vagy ítélkeztek. Mert megteszik, abban biztos lehetsz.

Lehet, hogy neked nem kell szólni, mert inkább áltatod magad a hazugságban, de ezt a barátaidnak hacsak el nem mondtad, miért kellene tudnia? És ha már TÉNYLEGES segítő szándékból szólnak, hogy lehetsz olyan ostoba gyökér, hogy még rájuk köpködsz?