Megcsalt feleségek akik nem váltak el,miért nem?

A "beérem ezzel" hozzáállás helyett az "elfogadom így" viszonyulás másokhoz előrébb visz a boldogság terén is.

Tisztába kellene kerülni végre azzal, hogy a tökéletes, mint olyan nem létezik. Illetve a legjobb esetben is csak relatív.

Lehet hajszolni, meg keresni egy életen át a tökéletes társat, aztán vagy összejön, vagy nem.

Ha végül összejön valami jobb, kompromisszum akkor is lesz jócskán.

"az elfogadás krvára nem jellemzi a kor emberét."

Igazad van.

Ezért kellene egyénenként gyakorolni mindenkinek.

Ehelyett csak az uszítást látom: "Sz*r a házasságod? Tartsál szeretőt, mindenkinek van"

Azzal jobb lesz? Lehet. De sok esetben nem.

Az emberek másban keresik mindig a hibát önvizsgálat helyett és szépen lassan tönkrevágják egymást, immár a házasságon kívüli kapcsolatokban is.

Azért egyre nehezebb normális párt találni, mert a fiatalok mérgező közegben nőnek fel, illetve a házasságok döntő hányada pocsék.

Így a fiatalok eleve lelkileg sérülten és hibás értékrenddel vágnak neki a párkeresésnek. Az elvált újrakezdők, meg cipelik az előző házasságuk nyomorát magukkal.

44. Nagyon jól látod, a helyzet öngerjesztő! Mégis szinte minden nő azzal jön hogy az ő párja tökéletes! Vagy ha nem, ő akkor is szereti, imádja, meghalna nélküle. Szerintem ez ugyanolyan pszichés betegség! Hol van itt a helyes ön és élet értékelés? Hol van itt a helyes énkép? Nem, a kor embere retteg az egyedülléttől, mindenki szeretetre éhes. Hiába van ekkor modernség, feminizmus, szabadosság, szabadság. Sosem voltak az emberek lélekben ennyire magányosak. Hatalmas kamu világ ami körbevesz mindenkit!

Én legyek jó? Azért hogy én sérüljek? Én vigyázzak más ember érzéseire? Az enyémre ki vigyáz? Én legyek jó otthon? Férfi létemre én vásárolja, főzzek, mossak? Oké nem gond, de kapok érte egy jó szót vagy ez ma már elvárt dolog? Oké, akkor mikor és miért fog szeretni egy nő? Ja, hogy ez ma már nem elvárható egy férfi számára? Meg mi az hogy elvárok bármit is? Akkor minek adjak bármit is? Akkor tőlem miért vár el a világ mindent? Én adjak mindent és fogadjam el hogy semmit sem kapok vissza?

Ez az őrületesen eltolódott mérleg okozza a bajokat. Ma már egy normális ember is elgondolkozik azon, hogy jó lesz-e az neki, hogy kihasználják. Kihasználni meg kizárólag csak a jó embereket lehet.

Ezért van az, hogy ha egy férfi szexhez juthat, akkor le is csap rá.

Házasság? Kapcsolat? Ugyan már! Itt a gyk-n is rengeteg ember hirdeti a bölcsességeket huszonévesként, pár hónapos kapcsolatokból.

Húzz le a pároddal 20-30 évet, és abból a pozícióból már máshogy látod az életet. Nem probléma a válás, az utána való kapcsolatok méz édesek. 1-2 évig, majd az van, hogy az egyik fél rájön, hogy ő sokkal többet tesz bele a kapcsolatba, és ezzel párhuzamosan sokkal kevesebbet kap onnan. Válás megint? Ja.

A szerető tartása is csak egy visszajelzés. Vagy az hogy egy önző egoistával élsz, vagy hogy a párodnak szeretet éhsége van. Önismeret? Hagyjuk már, egy párkapcsolatban nem sok értelme van. Én rájövök hogy mindent megteszek a páromért, ő meg kihasznál. Mit teszel?

44-es #45-nek

Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy mire minden bölcsességet elsajátítunk, ami a minőségi élethez szükséges, meghalunk. ;)

Önismeret azért kell egy kapcsolatban, hogy felismerd és meghúzd a határaid, s még időben (huszonévesen) fel tudd mérni, hogy megfelelő-e számodra a másik ember, vagy sem.

Önismeretre van szükség ahhoz is, hogy az évek során a kapcsolataidban saját hibáidat felismerve belásd, hogy a sok jó mellett, amit adsz, bizony bánthatod is a másikat, akár akaratodon kívül.

Önismeret szükséges a pároddal való sikeres kommunikációhoz és a változáshoz /változtatáshoz is, amikor a házasság megtartása a cél.

Másik kérdés, hogy valóban ismered-e a párod, vagy csak a felszínét kapargatod? Csak magadat megismerve tudod felfedezni benne is a hozzád passzoló ill. veled összeférhetetlen összetevőket.

Huszonévesen nagyon sok hibát elkövetünk az élettapasztalat hiányából adódóan. Kellő önismerettel lehet ezt csak korrigálni.

"Én rájövök hogy mindent megteszek a páromért, ő meg kihasznál. Mit teszel?"

Keresném a miérteket :) Megvizsgálnám, miért érzek így. Jogos-e hogy így érzek? Van-e reális alapja, annak amit gondolok, vagy csak korábbi, esetleg gyerekkori tapasztalatok és félelmek generálják bennem ezt? Valóban nincs már részéről szeretet vagy csak számomra nem befogadható módon fejezi ki? Miből fakad az egoizmusa? Valóban az, vagy csak rosszul kezeli a problémákat?...stb stb.stb...

Nagyon kemény és közös munka. Kevesen vállalják be.

46. Akkor nézzük meg arányaiban a dolgot. A többség élvezni akarja az életet. Nem önismeretet gyakorolni, meg problémákat megoldani. Én ilyen voltam, aztán rájöttem hogy minden erőfeszítésem ellenére mindig, mindenhol, sőt az élet minden területén én húztam a rövidebbet! Ma azt csinálom, hogy ami nem jó, elfordulok tőle. Nem is akarok energiát ölni bele, nem keresem a válaszokat, nem olvasok filléres szabó péter féle bölcseleteket, nem keresem a megváltást a jógában, a pszichológusokban, a konditermekben, az újkori vallásokban, az ál-optimista lőzungokba, az ezotériában stb. Nem hiába éleik ezek a dolguk a reneszánszukat!

A mai világhoz úgy lehet legjobban alkalmazkodni ha nem vagy érzelmes, csak önmagadat nézed. Én rengeteget szenvedtem az érzelmeim miatt, aztán az miatt mert másokkal figyelmes voltam. Minek? Mit kapok vissza? Semmit, legjobb esetben. Közös munka? Az tudod mit jelent? Ha van probléma egy kapcsolatban, az úgy szokott kezdődni, hogy az csak az egyik felet zavarja. Nincs szex? Az egyik félnek ez probléma, a másik félnek áldás. Közös munka? Tehát akinek rossz az dolgozna rajta, de a másik félnek ez a fajta közös munka már nem előremutató. Vagy lehet gondolni a házimunkára, gyereknevelésre, lustaságra, céltalanságra, félrelépésre, bármire!

A közös munka az lenne, hogy akinek nem jó a dolog az szeretné ha az ő élete jobb lenne, de a másik fél aki pl. lusta, annak össze kellene szednie magát. Az eddigi kényelmes életét kellene feladnia. Ideig-óráig szokott is sikerülni.

Szeretet? Tudod mit jelent az manapság? Szeressenek ENGEM! Fogadjanak el ENGEM! Az ÉN érdekeim érvényesüljenek. ÉRTEM tegyenek meg dolgokat. Ha van egy szolgalelkű párod az szeretni fog, ha érted mire gondolok. Ki akar ma lemondásokkal, korlátokkal élni? A szeretetben ezek is benne vannak?

A szex mint a világot uraló jelenség sem a testiségből fakad, hanem abból, hogy az embereknek szeretetre lenne szükségük. Ma a szeretet sajnos a tömény önzőség szinonímája. Szeretsz? Akkor szexelsz velem a nap minden percében. Nincs szex? Nem szeretsz. Kb. ennyi a lényeg.

Én ott tartok, hogy meg sem akarom ismerni az embereket, mert inkább megvédem magam a folyamatos csalódásoktól.

Blablabla, mindenki előadja magát valami szuper főnyereménynek, csak pozitív dolgokat mond magáról, egyébként meg gyorsan elhal minden. Hát ja, csak szex legyen, onnantól kezdve minden okés. Pedig nem, de ennyi elég.

#47

Sajnos érdemben nem tudok vitába szállni azzal, amit írsz. Azonban én hiszem, hogy minden sikeres kapcsolat csak két ember összeillőségén múlik. Legyen szó szexuális igényről, életszemléletről vagy bármi másról. Ezeket kell megtanulni jól felmérni mikor párt keresel.

Utána persze a kapcsolat ápolása még nagyobb feladat, de ezt meg tudatosan kell csinálni, és azelőtt elkezdeni hogy bedöglene az egész, mivel akkor még van motivációd a párod felé.

Több tudatossággal és kevesebb ösztönnel több stabil kapcsolat (és család) volna (elégedetten, netán boldogan) fenntartható.

Nem a tökéletes társat kell keresni. De a beérem azzal is, ami egyébként nem tetszik hozzáállás sem megfelelő.

Vannak, amiben kompromisszumot vagyok hajlandó kötni, van, amiben nem.

Pl. kompromisszumot vagyok hajlandó kötni abban, hogy a párom ne legyen külsőre tökéletes. Ne legyen gazdag.

Viszont nem tudok kompromisszumot kötni a belső értékeket tekintve.

Inkább az a baj a mai kor emberével, hogy a külsőségekre meg a pénzre hajt.