Szeretői kapcsolatok nélkül ma és régen sem működött volna a világ?

#19

Így van, pro-kontra előnyt, hátrányt mérlegre téve egyik sem jobb vagy rosszabb, csak erre utaltam.

Én rengeteget mérlegeltem, és a folytatás mellett döntöttem. Számomra a válás a totális kudarcot jelentené, nézve a múltat, a jelent és a jövőt. Arról meg nem is beszélve, hogy 40 felett a lehetőségeim konvergálnak a nullához! Huszonévesek is szenvednek a pártalálással, akkor 40-50 évesek mire számítsanak? A normális nők normális házasságban élnek. Tehát normális partnert találni elég lehetetlen küldetés lenne. Nekem időm nincs ismerkedni. Ja, ismerkedés. A neten? Teljességgel kizárt, nem vagyok fotogén. A másik meg hogy elváltan, gyerektartással, albérlettel marhára kelendő lennék. Arra sem vágyom, hogy egy elvált nő lelki sebeit gyógyítgassam, küzdjek az ex-férjével, elhitessem vele hogy nem vagyok alkoholista, nem vagyok asszonyverő, nem járok krvázni stb. Kinőttem már a randizgatásokból, meg a próbálkozásokból is. A rengeteg pofára esést is kihagynám. Így legalább megmarad a család, a gyerek felnőhet egy normális közegben, megmarad az apja, anyja.

Igen, azt elfelejtettem mondani, hogy nincs erőszak, nincs látszata a dolgoknak, itt egyedül csak én szenvedem meg a házasságot.

Mindíg bizakodom benne, hogy másképp működik mégiscsak és a férjemnek eszeágában sem lesz soha, hogy félre akarjon lépni! Abban is, hogy a világ képes úgy megvátozni, hogy ha szeretnék valamit akkor azt mások is így akarják és tömegesen változnak az emberek és normális életvitelben képesek létezni.

Sajnos az internet világa az ami ennyire a testiség, nem baj semmi sem mert úgyis van más felè tereli a világot.

Úgy gondolom kicsit kevesebbet kellene ilyen platformokon tőlteni és kicsit leegyszerüsíti a nézeteket is.

24. Nem biztos. Ahhoz az kellene, hogy ha látom a másikat szenvedni, félretegyem az egóm, és adjak neki magamból. Csak hát itt lép be a kor szellemisége, és ne hogy már az ember egy lépést is tegyen a másik felé! Ilyenkor a szenvedő fél felmegy a netre, és először csak elmondja mi bántja, majd elkezd ismerkedni. Az otthon maradt párja mit sem sejt, ráadásul nincs olyan isten, hogy ő lépjen a másikért pozitív irányba. Öngerjesztő a folyamat. Ha szóvá teszed mi bánt, akkor tutira a fejedhez vágja hogy ő márpedig ilyen, és különben is te hogy merészelsz tőle bármit is kérni? Majd visszamész a netre, és máris egy szerető karjában találod magad. Ha nem is egyből, de az út oda vezet!

Az én olvasatomban meghallgatnám a párom, és ha több szexet szeretne, akkor többet adnék neki. Ha színházba szeretne menni havonta 2X akkor elmennék vele. A párom nem? Vagy ha több szabadidőt szeretne, akkor biztosítanám neki. Mindegy mit kérne, ha fizikálisan vagy érzelmileg nem lehetetlen, akkor megadom neki. Nem papucsságból, hanem szeretetből.

Viszont az amikor egy nő kijelenti hogy bocsika, de én ilyen vagyok, azt rommá kell csalni! Vagyis még csak megcsalásról sem lehet beszélni, mert az ilyen feleség tulajdonképpen nincs is melletted! Az odaadó, kedves, gondoskodó nőket megcsaló férjeket viszont mélységesen elítélem!!!

Tehát mégis csak annak kellene lennie amit írtam, hogy kevesebbet kellene ilyen oldalakon lenni.

Az, hogy otthon többet beszélgetni hát azt főleg. Persze. Ha épp nincs annyira ki az ember, hogy tudjon. Sokszor olyan sok minden történik egy nap, hogy nehéz összefoglalni azt a részt ami rövid, tömör, DE meg kell próbálni, mert lehet. Minden másról is otthon beszélni. Nem printyi-prüntyi a telón, gépen, mit tudom én miken. Élőben beszélni. Ha nem is mindent, de többet.