Tapasztaltatok már olyat, hogy a férfi nem féltékeny, vagy nem eléggé féltékeny, amikor kellene?

Egy egészséges mértékű féltékenység lenne a természetes. Ha valaki egyáltalán nem féltékeny, nem fél attól, hogy elveszít, nem igazán érdekli, hogy vagy-e neki vagy nem.

És itt hangsúlyozom, hogy nem a túlbirtokló, szinte beteges féltékenységről beszélek.

Ha valaki szeret és fél attól, hogy elveszít, egy kis féltékenység lesz benne.

Én tapasztaltam ilyet, hogy a férfi semennyire nem volt féltékeny egy férfire sem, és később kiderült, hogy nem tud nőkhöz kötődni, nem tud szerelmes lenni.

Szerintem nincs így. Én sem vagyok féltékeny a páromra, ő se rám. Nincs okunk. Simán felmehet több napra bulizni a haverokkal Pestre, lehetnek lány barátai és eszembe sem jut, hogy esetleg megcsalna vagy bármi. Fordítva ugyanígy. Mert elég jó ahhoz a kapcsolatunk, hogy ez világos legyen. Szerintem egy érett kapcsolatban nincs féltékenység. Semennyi. Persze, ha nyomulnak rám, akkor az nem tetszik neki, de nyilván nem adom alájuk a lovat, tehát ez nem féltékenység. Ha felmerül, hogy valamelyikünk tetszik egy harmadik félnek, azzal sincs gond, mivel nem viszonzott.

Nincs olyan, amikor féltékenynek kell lennie. Feltéve, hogy nem játszmázol.

Azt azért tudd, hogy egy férfi nem mindig mutatja ki az érzéseit. Még ha az is, te lehet sosem tudod meg...Ennek ellenére ne játszmázz véletlenül sem, mert rosszul is elsülhet.

A szeretet meg kötődés nem(csak) a féltékenységben nyilvánulhat meg. Ha bizonytalan vagy, figyeld a többi rád adott reakcióját.

A férjemmel mindkettőnkben van egy egészséges féltékenység de nem hátráltatjuk ezzel egymást nincsenek alaptalan hisztik.

A volt szeretőmnél viszont egy idő után észrevettem hogy már nem akar mindenáron birtokolni.