Aki TELJES bizonyossággal tűzbe tenné a kezét a párjáért, hogy az nem csalja meg mire alapozva állítja ezt? Vakon megbízni... ilyen van, amikor ennyi körülöttünk a kísértés?

Igen, van ilyen. 7 évig voltunk együtt a lánnyal. Arra alapoztam a bizalmamat, hogy tényleg minden szabadidejéről tudtam (ő mesélt mindent, magától, kérdezés nélkül), ill. ha félrelép, akkor köpött volna valamelyik haver/rokon, stb.. (ezt persze vitathatjátok). De ezen felül sem adott rá semmi okot, hogy gyanakodjak. Nem volt a 7 év alatt egyszer sem, hogy ne jelentkezett volna be, hogy éppen hol van, mit csinál, kikkel. Nem voltak késések, túlórák, lemondott programok, stb.. Ha váratlanul korábban értem haza, akkor sem ért soha meglepetés. Nem rejtegette a telefonját, a FB-ba előttem lépett be asztali PC-n és a szemem láttára nyitotta meg az üzeneteit, és abban is minden mappát. E-mail dettó. Nem kértem ezt, ő egyszerűen így csinálta, nem takargatott semmit. Tehát erős volt köztünk a bizalom.

A kísértésekre azt tudom mondani, hogy egy flört jól esik mindenkinek, nekem is volt a 7 év alatt, neki is. De tisztáztuk (egymással és magunkban), hogy a flört az csak flört. Max kis egótuning. Semmi több. És nem is volt több (nálam sem, egyetlen lánnyal sem, pedig akadtak). Ez elhatározás kérdése. Hogy akkor sem kezdek komoly ismerkedésbe mással, ha amúgy nagyon megtetszik. Mert így döntöttem. Munkahelyen dumálunk, de ha elhív, akkor vagy nemet mondok, vagy elfelejtek elmenni direkt. Ehhez az kell, hogy a párodat úgy szeresd, mintha egyben a testvéred is lenne, vagy valamilyen családtagod. És persze a tisztelet is a része ennek. Nem hazudok, mert nem ezt érdemli a másik. Ezek ilyen alap építőkövek, amik nélkül persze, hogy nem fog működni, meg nagy lesz a kísértés. Viszont ha ezeket betartja valaki, akkor a legnagyobb kísértés sem fog nagynak tűnni.

Neki nem voltak fiú barátai, nekem meg nem voltak lány barátaim (egyébként én sem, meg ő sem igényelte ezt). Én fiú haverokkal jártam sörözni, ha egyszer-egyszer úgy volt, ő meg a bnőivel (és akkor sem kocsmába, hanem valamelyiküknél, vagy nálunk).

De a szabályokat az elején tisztázni kell. Mi fér bele, mi nem.

Végül nem egy másik fél miatt lett vége, és nem is

31f

Vannak olyan emberek akiknek nem kell mas egyszerűen. Nem véletlen vannak a párjukkal.

Es vannak olyan emberek akik egyenesek a párjukkal.

Es vannak olyanok akiknek mas kell nem a párjuk vagy is is és nem is egyenesek.

Ok, nyilván 100% nem létezik, de párom esetében a 99,5% megvan.

Egyszerűen végiggondolva a napjait, nincs is nagyon lehetősége megcsalni, emellett zárkózott fajta, nem jár társaságba (csak ha együtt megyünk), 1-2 barátja van. Munkahelyén az a pár nő 60 körüli néni, hát csodálkoznék, ha velük... :D De maradjuk reálisak.

Max. úgy tudna megcsalni, hogy munkaidőben elmegy prostituálthoz, de az meg nem az ő színvonala és igénye.

Közös baráti társaságban volt, hogy rámászott egy ismerős, amikor már együtt voltunk. Hát úgy koptatta le, hogy öröm volt nézni. :))

Vannak olyan emberek, akik ha baj van, megbeszélik a barátokkal, családdal, gyakorival, utoljára a párjukkal. És vannak, akik elsőre a párjukhoz fordulnak. Ők pl. úgy állnak egymáshoz, hogy a párom nem egy nő/férfi, hanem ő Kata/Sándor, és nem abból indulok ki, mint csinálna egy vagy több elméleti nő vagy férfi, hanem tudom, a párom mit gondol, érez.

Ehhez ugye az kell, hogy érdekeljen a másik, mint ember. És ez nem kell, hogy párkapcsolat legyen, pl. a legjobb barátod, tesód, szüleid, akit igazán ismersz, az nem tud meglepni olyan viselkedéssel, ami nem megy egybe a személyiségével.

Én vakon megbíztam a páromban, tűzbe tettem volna érte a kezem.

Milyen jó hogy nem tettem, 6 év kapcsolat után kaptam egy névtelen videót, amin 3an basszák éppen egy buliban. Titokban levideózta valaki nekem...