Megcsalásnak számít a lenti sztori?

Mert az is vagy, gyereknek meg nem való párkapcsolat, ahogy már a másik kérdésednél is leírtam.🤷🏼‍♀️

#6

az hogy jó pasi e, nem úgy értetődik, hogy átlagosan, hanem hogy számodra ő e a legjobb. Én nem szoktam ábrándozni. Ha bókolnak az tetszik, de ez itt be is fejeződik. Szerintem ez a "hűséget fogadtam, nem vakságot" Felfogás is hülyeség...

Neked inkább azt kéne kigondolni, hogy mit akarsz. Szereted? Szerelmes vagy belé? Mit akarnál a másik pasitól? Miért ábrándozol? Keresd meg a válaszokat magadban.

Valóban gyerekes vagy, ez még tininek is nagyon gáz kérdés.

Hány éves vagy?

Szerintem ez nem számít megcsalásnak. Testinek egyértelműen nem, de mégcsak érzelminek sem.

Ez tényleg pusztán ábrándozás, fellángolás, aminek inkább az érzéki örömökhöz és a kíváncsisághoz van köze, mint a szerelemhez. És ha nem lépsz át az ábrándjaid, fellángolt érzelmeid hatására bizonyos határokat, akkor megcsalás sem lesz belőle.

Ha ez esetleg kicsit megnyugtat: átérzem a szorongásodat. Már sok éve együtt vagyok a párommal, de én is hajlamos vagyok ehhez hasonlóra. Kicsit más eset, mint a tiéd, de azért leírom, hátha érdekesnek tartod:

Ha találkozom egy szimpatikus férfival, ábrándozom arról, hogy az illető belémszeret. Meg hogy ha nem lennék együtt a párommal, akkor mi mindent csinálhatnánk együtt.Kalandoznék vele egy kicsit.

De együtt vagyunk, mert mindketten erre vágyunk, úgyhogy erről ennyit. Ha felbukkan egy ilyen személy, tudatosan figyelek arra, hogy ne próbáljam megvalósítani az ábrándjaimat: semmi flört, hozzá nem érek kisujjal egy pillanatra se, semmi magáncélú találkozgatás. Nem mintha attól félnék akár egy pillanatra is, hogy egy ilyen fellángolás miatt elhagynám a párom...egyszerűen nem akarok sem vele, sem a fellángolásom aktuális alanyával tisztességtelenül bánni azáltal, hogy olyan szituációkat teremtek, amikkel jólesően táplálhatom a kis fantáziavilágomat. A fellángolás alanyával szemben gonosz dolog lenne azért, mert húznám előtte a mézesmadzagot, miközben nem akarok tőle igazából semmit. A párommal szemben is gonosz tett volna, elég egyértelmű, miért.

Rengeteget gondolkodtam, szerintem nálam az alábbiak miatt alakult így (mármint, hogy ábrándozok róla olykor, hogy számomra szimpatikus férfiak belémszeretnek):

-Sokszor megaláztak, vettek semmibe, törték össze az önbizalmamat az eddigi életem során. Emiatt egy részem úgy érzi, hogy engem tisztelő, szerető emberekből sose lehet elég. Plusz, egy sötét kis részem vágyik az érzelmi hatalomra mások felett. Hogy végre ne én függjek érzelmileg másoktól. És "bosszút akarok állni" azáltal azokon az embereken, akik ellöktek maguktól, hogy megmutatom nekik, hogy "lám, lám, mennyi mindenki akar engem, látod, nagyot hibáztál."

-Puszta kíváncsiság (egy új élethelyzet iránt). Akaratlan passzió, amivel valamiért könnyen lefoglalja magát az elmém, és addig sem agyalok valós problémákon. "Izgalomban tart", mert ilyenkor úgy meg tudok ijedni, mintha már el is vesztettem volna a páromat, és még elemibb erővel rádöbbenek, hogy azt mennyire nem akarnám és mennyire szeretem őt.

Amint látod, ez egyáltalán nem arról szól, hogy "nem szeretem a páromat". Ő a legnagyobb boldogságom. Ez csak rólam és az egómról, sérüléseimről szól. Az ijedséget, amit ez az "izgalom" okoz (mármint a félelem attól, hogy egy rossz döntés miatt elvesztem a páromat) pedig utálom. Amióta letisztáztam magamban, hogy miért van, és elfogadtam, azóta sokkal jobb a helyzet. Szinte már elő sem fordul velem ilyen. De amikor igen, akkor én magam lesajnálóan pillantok erre a figyeleméhes kis részemre, és annál nagyobb hévvel csókolom meg a páromat. Mert én őt szeretem és vele vagyok boldog! Én őt akarom!

Az meg, hogy ilyen hülyeségek jutnak néha unalmamban eszembe, mikor a forró betonplaccon várok munka után 20 percet a buszra, hát istenem...ő meg időnként néz pornót. :D Most ezek mit jelentenek? Semmit. Most hirtelen próbáltam visszaemlékezni, hogy kikről ábrándoztam eddig, és csak kettőre tudok visszaemlékezni, a többiekről idővel teljesen elfeledkeztem. Teljesen hülyeség volt emiatt korábban szoronganom és haragudnom magamra, szerintem ne tedd te se. Gondolataidban szabad vagy, csak cselekedj mindig helyesen!