Szerettel mar bele a hazas munkatarsadba? hogyan alakult?

Kedves kérdező,

Ahogy látod, mind a két forgatókönyv életszerű. A helyzet csak az, hogy egyelőre nem tudhatod, hogy a ti történetetekben melyik fog megvalósulni.

Ugyanígy éreztem, mint te. Nálunk a felállás az volt, hogy én férjnél, gyerek nélkül, ő házas gyerekekkel. Visszagondolva annyira szerelmes és vak voltam és nem láttam tisztán miatta. Majdnem az egész életemet tönkrettem miatta mert a végén már depresszióba estem és igazából a semmiért. A miénk amolyan érzelmi kapcsolat volt, a szexig sosem jutottunk el, mert nem merte bevállalni. De volt csók, érintések, érzelmek és beszélgetések, sovárgás, beteljesületlenség, tipikus te vagy életem nője, a másik felem, meg hasonló kijelentések. Amit nem láttam az volt, hogy ez a férfi aki állitólag mindennél jobban szeretett tönkretett, napról napra, lassan, de biztosan.

Akárhányszor probáltam véget vetni a kapcsolatunknak mindig keresett, nem engedett el. Igérni sosem igért semmit, csak mindig időt kért. Rengeteget szenvedtem, kevés ideje jutott rám, van, hogy meghátrált, sosem vállalt fel, nem tudtam kezelni a helyzetet, a lelkiismeretfurdalás, a megalázottság érzése, a kétely, teljesen felemésztett a helyzet és romokba dőlt az önbizalmam. Csak úgy tudtam lezárni, hogy munkát váltottam, hiába szerettem a munkámat. Egy dolgot megtanultam, vannak férfiak akik sosem hagyják el a családjukat, elvből sem. Nem tudják, merik felvállalni. Amikor ezt láttam rajta, hogy ennyire hezitál rájöttem magamtól, hogy igyis ugyis vesziteni fogok. Arra gondoltam, hogy aki ennyire nem tudja/akarja elhagyni a csaladjat ami érthető is, az, ha végül meglépi is, vissza fog vágyni. Ha én kell kierőszakoljam, hogy lépjen és nem magától lépik akkor ez kell nekem? Inkább elengedtem, minden bánatommal és sebemmel együtt.

Én tudtam magamról, hogy nehezen kezeltem volna a "mostoha anya" szerepet és azt is, hogy ő nem tudott volna létezni a gyerekei nélkül(mert elméletben belegondoltam, hogy milyen lenne együtt az életünk). Pedig lehet szeretett. 5 évet a legszebb éveimből erre áldoztam. Úgy szálltam ki, hogy soha senki nem tudta meg, a férjem se. A házasságom azóta is probálom rendbe hozni, de nagyon mély nyomot hagyott bennem az egész. Depresszióval is küzdöttem. Tudom, hogy nagyon nehéz és úgy érzed ő a másik feled. De vigyázz nagyon magadra. Ez egy olyan csapda amibe nagyon sok nő beleesik, de a legtöbb vesztesként jön ki belőle.

Még egyszer kihangsúlyozom, hogy lehet a te történeted másképp fog végződni, de nehéz orákban hátha az én történetem erőt tud majd adni a túllépéshez. Másfél éve nem része már az életemnek és most kezdek jól lenni. Már nem hiányzik.

Kitartást.

Ezek a fránya érzelmek.. én a házas szeretőmbe szerettem bele, de én is foglalt vagyok. :/

L

31 tanulság ha valaki házas az tabu!Ha neki majd a házasság nem jó amibe él váljon el!Utána alakítsa tovább az életét!

Önuralommal ki lehet védeni ha akarjuk ezt a helyzetet.

Nem alázzuk meg magunkat nincs, lelkiismeretfurdalás.

Nem teszünk tönkre senkit.Föként nem gyerekeket ahol vannak!

Kedves kérdező!

Mi lett azóta? Hogyan alakult a dolog?

Ez addig így fog menni amíg együtt dolgoztok.

Csak akkor lehet vége ha valamelyik fél munkahelyet vált és eldönti hogy utána nem keresi a másikat.

Mert ezzel a felállással évtizedekig is lehet csinálni még úgy is, hogy vannak olyan feleségek akik pontosan tudják hogy a férjük szeretőt tart, de a vagyon és az anyagi kényelem miatt (a gyerekeik és a saját érdekeit nézik) nem szólnak semmit.

Csak akkor lesz vége ha tudatosan valamelyik fél kilép ebből.