Aki nem adja meg a másiknak azt amit akar az miért csodálkozik ha másnál keresik azt?

A szex hiánya mindig annak a tünete, hogy más sem működik. Gyerek születése után tipikus, hogy a nő magányos otthon, nincs kivel beszélgetnie, a gyerektől kap testi közelséget, érzelmi löketet, mert az egész nap bújik, de más hiányzik, irigykedik a férfire, amiért az szabadon járhat-kelhet, na meg aludhat éjszaka, és mikor hazaér pihenni akar, pedig ő a fáradtabb, és egy nagy hiányt él meg, hogy nincs beszélgetés este se, mert mindig van valami sürgősebb, és a férje talán nem értékeli a munkáját, mert hiszen ő csak egész nap otthon volt, és kezdi sorolni, mit nem csinált jól, hogy kellene másképp... És akkor a feleség is elkezd nyafogni meg kritizálni és puffogni, hol a férjnek, hol az anyjának, hol a barátnőknek, hogy ő csak szexre kell meg cselédnek, mint gumibaba és anya. Közben a férfi még kevesebbet jár haza, mivel szerinte meg őt "úgysem" értékelik, azt hiszi több pénzt kell virítania, és majd azért csak megdicsérik, mert azt a szabályt ismeri - de persze nem... És ahogy még kevesebbet jár haza, hiába a több pénz, még több a puffogás és még kevesebb a nyugalom, szex meg aztán pláne semmi. Amit lefordít arra, hogy az asszony őt már nem szereti. És akkor elkezd a sok túlórában (a lehet, hogy szintén gyerekes, de már elvált) Rozikának panaszkodni, hogy a felesége (aki otthon várja hiába hol mérgesen, hol aggódva) már elhidegült tőle. Aztán ha ez így megy hónapokig, a feleség lehet, tényleg elhidegül tőle, mivel beszélgetés, közös programok, pláne romantika már sehol sincs, nem ér rá vele lelkizni senki. Bezzeg férjuram mindezeket Rozikának megadja, felveszi a legszebb ingét, kiillatosítja magát, netán vesz apró ajándékot, mindig kiönti a lelkét, és egyre lelkesebb, hogy lám, ő mégis szerethető. Aztán a feleség rájön és végén elválnak "a gyerek miatt". The end. Persze akinek nem inge... :)