Aki már csalta meg párját, miért tette?

Engem anno nagyon elhanyagolt az akkori párom. Sokszor voltak dührohamai, bunkó volt velem, mikor nem is tettem ellene semmit, egyfolytában a gép előtt ült, és nem volt hajlandó velem semmilyen időtöltést csinálni. A szexben is önző volt, sosem okozott nekem a 2 év alatt egy orgazmust sem, nem adott soha orált, de még csak simogatást sem kaptam. Depressziós is volt, és amikor mondtam neki, hogy elkísérem pszichológushoz leordított, hogy ő márpedig utálja az orvosokat, és nem megy sehova. Szóval a helyzet egyre csak romlott, és már arra is megsértődött, hogy elmentem a barátnőimmel találkozni, mert neki meg nem volt egy barátja sem. Mondjuk tegyük hozzá, én sem mindig a legjobban reagáltam le a dolgokat, szóval a kapcsolat nem CSAK ő miatta romlott el. Rossz volt az a kapcsolat úgy, ahogy volt.

Aztán végül a neten rámírt egy idősebb férfi, vele kezdtem el beszélni, és annyi törődést kaptam tőle, mint amit az akkori barátomtól sosem. Nem vagyok rá büszke, de annyira ki voltam éhezve a szeretetre, hogy találkoztam vele, és megcsaltam az akkori barátom. Nyilván mostani fejjel már máshogy csinálnám, de ez így alakult. Akkoriban sem én, sem exem nem voltunk érettek egy kapcsolatra.

Ez volt az egyetlen megcsalásom, és az utolsó is.

23/N

Kiderült,hogy a férjemnek viszonya van a kolléganőjével. 18 éve vagyunk együtt + 2 gyerek,persze szakítani nem akar.

Van egy pasi akivel néha összefutok,nézett,köszönt,de sose szólitott meg,én régebben már kiderítettem kicsoda,láttam,hogy ő sem független. Tudtam,hogy tetszhetek neki,szóval leszólítottam,és igazam lett. Alkalmilag összejövünk, jót tesz a lelkemnek.

Itt leirtam(4.)

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__egyeb..

Alapvetően sem voltam szerelmes abban a kapcsolatban. Komolyan venni meg főleg nem tudtam. Amúgy egy kedves odaadó lány volt, de éreztem hogy valamit nem mond el nekem. És a teste sem volt az ideálom. Aztán egy régi lány visszatért az életembe, akivel régen is összejártunk, és megtörtént. Talán a vadászat izgalma, vagy nem tudom de akkor nagyon bejött ez az érzés. Szinte ráfüggtem. A barátnőm ott volt mindig ha kellett. Unaloműzőnek, meg lelki szetesnek. Fél évig tartott, amíg a kapcsolatomnak vége nem lett.

Mint kiderült az exem is megcsalt. Szóval az a rossz érzés talán pont ez volt. Így utólag sem bántam meg, mert legalább nem sérült az önérzetem az ő csalása miatt

Ja és két éves kapcsolat volt

(6-os)

Majdnem hét éves kapcsolat.

13 éves voltam mikor kezdődött.

Egy év után elkezdtek kijönni a különbségek. Meg picik voltunk.

Két év után általában sok fent és sok lent volt. Rengeteget volt iszonyatosan csodás megélés, a kapcsolat remekelt és volt amikor kínokat, depressziót, meg nem értést éltünk meg.

Ő egy kicsit borderline-os volt, én nárcisztikus, de mindketten brutálisan szenvedtünk érzelmileg, és egyben nagyon szerettük a másikat.

A sok megnemértést talán én kezdtem, de ő is afelé tartott, csak máshogy. Kb 2 évre rá, 16 évesen, már annyira rosszak voltak a rossz időszakok, hogy elkezdtem megelégelni, és mondtam, hogy nekem ez így nem oké. Olyan sokra vagyunk képesek, muszáj lenne jobban kezelnünk a betegségeinket.

Nem igazán tettünk a váltizásért, de próbáltunk, de nem úgy ahogy a másik szerette volna. Aztán elkezdtem nyitni az élet felé, hogy ha jön jobb, akkor beengedel.

Aztán ő is..

Ennyi.

Majd szakítottunk.

Talán ez se hivatalos megcsalás, mert sokszor ilyen félig együtt, félig nem stádiumba voltunk hivatalosan, de a szívünk összetartozott.

Másik az meg még annyira nem megcsalás. Kevesebb mint egy hónapig voltam egy lánnyal, aki annyira őrült volt, hogy hamar véget vetettem a dolognak.

4 hóbapos terhesen felkeresett, hogy terhes és vagy vele leszek elkötelezve életem végéig, olyan kapcsolati formábna és működéssel, amit ő jónak tart, vagy nem láthatom a gyerekem.

Majdnem 4 évig voltam a szolgája.

Még a gyerek meg se született, de már érzelmi viszonyt folytattam egy aranyszívű lánnyal.

Több mint egy évig voltunk együtt.

Az a közel 4 év csak egy tettetet kapcsolat volt, hogy a gyerekem rendes körülményekben éljen ameddig lehet.

Jelenleg apasági pert indítottam.

17 évesen épp egy másfél éves kapcsolatban voltam. Az elején jól éreztem magam vele, de egy idő után kezdett tőlem eltávolodni, ő biztosra vette, hogy mi örökre együtt leszünk (ezt szakításnál bevallotta), úgyhogy nem tett már értem semmit. Én egy osztálytársammal elkezdtem sokat beszélgetni, sokat értünk egymáshoz, kisebb flört, egész délutános chatelések, stb. Beleszerettem. Rossz volt, mert ő se lépett annyit, mert tudta, hogy barátom van és én se mertem szakítani, féltem mások véleményétől, mert olyan tökéletesnek hitték a barátomat, holott nagyon nem volt még csak jó se a kapcsolatunk, nemhogy tökéletes. Fél évig ment ez a szenvedés, aztán a nyári szünet elején áthívott magához az osztálytársam. Na ott volt csók, fogdosás. Elmentem a helyszínről, sokat sírtam, gondolkodtam, hogy mi legyen és a legjobban az fájt, hogy az osztálytársam mondta, hogy ne forduljon elő többször ilyen, tartsunk távolságot. Én kértem tőle még egy talit, hát addig tartott a távolság, megint volt csók és összesen 2 hétig heti 3 alkalommal mentem át hozzá. Kézimunka volt odavissza, szex nem. Na és hogy tudtam ezt a sok napot beleilleszteni a kapcsolatomba? Úgy, hogy a barátom nem is ért rá kb. soha. A figyelmet, a minőségi időt mástól kaptam meg. Én ezidő alatt teljesen magamba zuhantam, csak akkor voltam boldog, amikor az osztálytársammal voltam. Szakítottam a barátommal, elmondtam, hogy van más, akit szeretek, de a megcsalást tagadtam, mert akkor még nagyon mások véleményére támaszkodtam és nem akartam, hogy mindenki csalfaként ismerjen. Az osztálytárssal össze is jöttem a szakítást követően egyből. 8 hónapot voltunk együtt. Az előzővel meg két évet majdnem.

Aztán persze visszakaptam az élettől kamatostul :D Már soha nem csalnék meg senkit, de tiniként máshogy gondolkodtam

Hazajött, az ölébe ültem, megöleltem, mire azt mondta "Most 12 óra munka után még meg is ba$szalak?"

Nyilván ennél összetettebb volt a dolog, de itt került fel a pont az i-re....

Nyilván már nem vagyunk együtt.