Nagyon elszúrtam, összegabalyodtam a legjobb barátnőm pasijával, aki ráadásul a legjobb fiú barátom. Hogyan tovább?

Sejtem, hogy nem a legkedvesebb válaszokat fogom kapni, de ezt teljes mértékben meg tudom érteni. Nem hittem, hogy lesz olyan, hogy szó szerint nem tudok majd tükörbe nézni.

Kezdeném az elején, a gyerekkori legjobb barátnőmet már 17 éve ismerem, elválaszthatatlanok vagyunk már óvodás korunk óta. 5 évvel ezelőtt jött össze a barátjával, akit így én is azóta ismerek. Hamar megtaláltuk a közös hangot, és nagyon jó barátok lettünk. Annyira szép volt, mindenhova együtt mentünk, közös nyaralások, bulik… Felnőttünk, és én kaptam még egy “legjobb barátot” az ő személyében. Mi voltunk a fiú-lány barátság létezésének tökéletes példája. Mindig közel álltunk egymáshoz, mi voltunk a társaságunk központi emberei, folyamatosan húztuk egymás agyát, és jókat nevettünk. Kb 3 éve azonban kezdett furcsán viselkedni. Állandóan ölelgetett, vagy puszikat adott nekem, pláne mikor ittas volt, amivel semmi bajom nem lett vna, az alkohol hatásának tudtam be, azonban egyre gyakrabban fordult ez elő, és egyéb jelek is azt mutatták, hogy valami nincs rendben. Nem tudtam vele fiúkról beszélni, mert szerinte kb senki nem volt elég jó nekem, néha szabályosan letapizott illetve rengetegszer hasonlítgatta a barátnőjét hozzám. Megmondom őszintén, a barátnőm sokkal csinosabb mint én, ő kifejezetten attraktív, velem ellentétben, így a hasonlítgatás alatt a személyiségeinkre és tulajdonságainkra gondoltam. Nyilván kellemetlenül éreztem magam mindezek miatt, így megpróbáltam a barátnőm tudtára adni hogy mindez engem zavar, mire ő felháborodott, hogy még is hogy gondolhatom ezt a párjáról. Egyébként a srácnak is említettem, de nem igazán hatotta meg. Rengeteg fura helyzet és beszélgetés zajlott le, szerencsére eltudtam hárítani a veszélyesebb próbálkozásokat. A legutóbb azonban átlépett egy határt, én pedig ezúttal nem álltam ellent. A társaságunkkal elmentünk egy helyi diszkóba, a barátaink pedig nálam, illetve a barátnőmék házában aludtak. A srác kijelentette, hogy ő nálam alszik, mert az itteni társaság sokkal “jobb fej”. Én próbáltam udvariasan, burkolt célzásokkal megértetni vele, hogy a barátnője mellett lenne a helye, de csak megsértődött, egy kisebb vita után pedig végül nálunk töltötte az éjszakát. A barátnője szokás szerint fejet hajtott az akarata előtt, és semmi furát nem talált ebben. Én egyébként nyilván belementem, a srácok amúgy is nálam voltak, és rengetegszer aludtunk már együtt. Nálam alapozott az elég népes társaság, majd elmentünk a diszkóba. Én egész este járkáltam az emberek közt, sok volt az ismerős, így nem is nagyon voltam a sráccal sem és barátnőmmel sem. Valamilyen úton-módon a fiú megsérült, így viszonylag hamar hazaindultunk. A barátnőm és a párja nagy veszekedés közepette elváltak egymástól, és hazamentünk. Itt kezdődött a probléma. Alapvetően egy másik barátnőm is lent volt, úgy terveztem vele elalszok az ágyon, a fiúk meg a földön, azonban ő eléggé összegabalyodott az egyik sráccal, így se szó se beszéd, lecuccolt oda, a barátnőm párja pedig rögtön az én helyemre vetődött. Írtam pár ismerősömnek, hogy nem láttak-e valamint, hogy hogyan is szerezte a srác a sérülését, eközben lehúzott maga mellé, és szájon puszilt. Először azt gondoltam, véletlen volt, így egyszerűen hátrébb csúsztam, miközben a telefonomat az arcom elé tartottam. Kis idő elteltével újra megtette, és a combomat simogatta. Megkértem, hogy jöjjön ki velem dohányozni, és megkérdeztem, hogy ha véletlen volt is, figyeljen oda, ne tévesszen már össze a barátnőjével. Erre mosolyogva közölte, hogy nem véletlen volt, és megcsókolt. Először eltoltam magamtól, majd bejöttem a szobába és megpróbáltam felkölteni a barátnőmet(nem azt akinek a srác a párja, hanem azt amelyik ugye nálam aludt), azonban nem kelt fel. Egyébként a sztorihoz hozzá tartozik, hogy azért voltam ébren, mert az egyik gyerek rosszul lett, és megakartam várni, míg jobban lesz. Eltelt egy kis idő, és a barátnőm párja lefeküdt aludni, így én kimentem dohányozni a hátsó teraszra. Mint később kiderült, nem is aludt el, és kijött utánam. Egy darabig beszélgettünk, aztán újra lekapott, amit már viszonoztam. Sokat ittam aznap este és nagyon csalódott voltam egy srác miatt. Persze, ez semmire nem mentség, főleg nem arra, ami ezután következett. Majdnem lefeküdtünk egymással, azonban az már nagyon sok lett volna nekem, így az utolsó pillanatban megmondtam, hogy ezt be kell fejezni. Persze, már réges-régen késő volt, de legalább EZ nem szárad a lelkemen. Lefeküdtem az ágyamba és halkan sírni kezdtem, mire (gondolom nyugtató szándékkal) magához ölelt, de csak rosszabb lett az egész. A két legjobb barátom, akik bármelyik pillanatban jegyesek lehetnének, most talán miattam mennek majd szét… Nem tudom hogy mit tudnék tenni, hogy legalább kicsit helyretudjam mindezt hozni… Bár magamtól soha nem jutott volna ilyen az eszembe, tisztában vagyok azzal, hogy hibás vagyok, és hogy megbocsáthatatlan bűnt követtem el a legeslegjobb barátnőm ellen. Tudom, hogy meg is érdemelném, hogy örökre megutáljon, de ha van valami épkézláb javaslat, azt szívesen fogadnám.

22/L