Ha megcsaltak, azt elmondod rokonoknak, barátoknak, vagy titkolod, mert szégyenként éled meg?

Nem mondtam el, mert nem akartam megalázni a párom mások előtt.

Akármit követne el ellenem, csak a hozzám legközelebb álló 1-2 embernek mondanám el. Az együtt töltött idő miatt tartozom neki annyival, hogy ne adjam ki másoknak.

Megalázva érezném magam az biztos, de lehet elmondanám azoknak, akik közel állnak hozzám és nem dörgölnek még sót a sebembe. Gondolom könnyebb lenne a lelkem tőle kicsit.

Szégyelje magát a megcsaló fél. Neked is a szégyentől való rettegés teszi ki a minden napjaidat?

Sajnos én olyan vagyok, aki a bánatát és örömét is így dolgozza fel. 20 év után ért véget a házasságunk hűtlenség miatt. Hát elég nagy kudarcnak éltem meg, mert nem így képzeltem az életem, de nem éreztem szégyennek. A barátaim támogatása nélkül meg tuti begolyóztam volna.

Elmondom, elbőgöm, elüvöltöm. Mire elmondom 4-5 embernek, enyhül a fájdalmam.

Nem az én szégyenem, hanem az övé, én nem titkoltam. Nem kürtöltem szét boldog-boldogtalannak, de a barátaimnak természetesen elmeséltem, szép kis barátság lenne, ha nem lehetnék benne őszinte.