Találkoznom kell vele, hogy kiderüljön, mi van köztünk?

Megismertem egy házas, családos 40 éves férfit. Nagyon hamar kiderült, hogy totál egy hullámhosszon vagyunk, ami mindkettőnknek teljesen egyértelmű. Tehát magától értetődő volt már 1-2 hét beszélgetés után, hogy full ugyanúgy gondolkozunk, ugyanaz az értékrendünk, stb-stb., a vonzalom irtó erős. Mikor ez tudatosult bennünk, vallottunk egymásnak, de megbeszéltük, hogy nem lehet köztünk semmi. Próbáltuk tartani a távolságot, de nem igazán jött össze, mivel tovább beszélgettünk, lelkiztünk, mikor a másik már nagyon hiányzott. Aztán megint áttárgyaltuk, hogy ennek semmi értelme, mert nem lehet köztünk semmi. Szóval azóta nem beszéltünk. Azóta nagyon sokszor voltam már azon a ponton, hogy nem bírom, hogy ne keressem, de valahogy mindig erőt vettem magamon és nem kerestem. Tudom, hogy ő is ugyanígy van ezzel, érzem... Viszont nekem ez már nagyon rossz. Nagyon bosszantja a fantáziámat, hogy mi ennyire egy húron pendülünk. Az a helyzet, hogy még nem is találkoztunk személyesen. Azt hiszem, ha találkoznánk, az segítene lezárni, mert kiderülne, hogy nem is olyan, mint ahogyan képzelem. De persze az is lehet, hogy tényleg olyan és mindketten ráeszmélünk, hogy mi összetartozunk. Egyszerűen nem tudok túllépni rajta így, hiába próbálom lekötni minden időmet és mással foglalkozni, nem megy, folyton rágondolok.