Van itt olyan, akinek a házassága alatt tetszett meg más nagyon?

Mostanában éreztem hasonlóan. Egyértelműen azért, mert a kapcsolatunk is mélyponton van.

Igyekszem nem kifelé tekinteni, hanem a párommal helyrehozni a dolgainkat. Igyekszem nem gondolni rá sokat, nem álmodozni róla, nem keresni a szükségesen kívül a társaságát. Ezen a ponton belebolondulni valakibe tudatos döntés, mert te döntöd el, mennyit gondolsz rá és mennyit keresed.

Pár hét alatt alábbhagyott ez az érzés, de nagyon erős jelzés volt arra vonatkozóan, hogy muszáj a kezembe vennem a dolgokat és tenni valamit a kapcsolatunkkal közösen, különben csak az időnket vesztegetjük egy színjátékban.

Én úgy gondolom, nem szabadna így érezni tartósan egy kapcsolatban, mert annak a kapcsolatnak akkor nincs értelme. Valamerre lépni kell. Én egyelőre a párommal együtt szeretnék lépni értünk, nem pedig rajta túl...

Nekem is egyszer volt egy ilyen komolyabban.

Észre sem vettem hogy mennyire keresem a társaságát, sőt idovel odáig ment a dolog, hogy mivel kiderült hogy közös hobbink van, mondtam hogy elmehetünk együtt délután (falmaszas).

Aztán hazaértem es rádöbbentem hogy nagyon tetszik a pasi, neki is én, és ez kb randi. Gyorsan lemondtam kamu ürüggyel a talit és utána kerültem a pasit (egy irodahazban dolgoztunk).

A vicc hogy tök hasonlított a ferjemre :D

Sokáig sokat ábrándoztam, félrelépni is képes lettem volna.

Most már csak harcolok az érzéssel. Nem éltetem, de van, itt van, ha akarom ha nem.

Volt, nem is egy, de csak a kölcsönösekről beszélek most. Egy kivétellel mind munkahelyi volt. A munkahelyiek mind házas nők voltak. Ott minden ilyesmi kiderült, ezek is kiderültek volna, nem akartam, hogy rámenjen a házasságom, ezért nem lett belőlük semmi.

A kivétel meg... Nagyon bejött a lány, gyönyörű volt, de sajnos elég butácska. Nem tudtam volna komolyan tervezni vele.

#3

A férjed mit szólt hozzá?

Csak így elmondtad neki?