Természetes a megcsalás terhesség altt, illetve szülés után? Voltatok hasonló helyzetben? Mit tettetek?

Akkor meghízott férfiakat is meg lehet csalni? Duplán is, mert ott még gyereket sem szült. Ha elkezd kopaszodni? Micsoda kiskapuk.

Pontosabban volt barátomról. Azóta viselje el a halál, kb szégyellem :D

Azért mindenért az anyát okolni sem fair. Aki azt hiszi, hogy gyerek mellett is bulizgatni fognak a kedvesével az nagyon téved. Legalalább is az első hónapokban biztos nem. Mivel a gyerek 2-3 éves korától szeparációs félelemmel küzd, nehéz egyedül hagyni, és nem mindenhol van egy jó szomszédnő vagy nagyszülő sem akire rá lehet hagyni néha a gyereket függetlenül attól, hogy lefogyott e anya vagy sem a szülés után. Továbbá nem mindenki zabál, hanem a hormonháztartása borul fel, pszicés problémák gyötrik, szülés utáni depresszió stb, szorongás a "bezártság" miatt. Ki gondolja azt, hogy egy nőnek könnyű lehet megélni, hogy egy nap lényegében a négy fal között van, nem megy sehova csak szoptat pelenkázik, próbálja nyugtatni a síró babat több kevesebb sikerrel úgy hogy aludt kb 3-4 órát, és nem lehet egyedül egy percre sem csak a wc-n? Ezekbe is gondoljunk bele, nyilán egy ilyen helyzetben egy nőnek nem a férje kényeztetése vagy az alakformálás jut eszébe először. Ember a nő is, nem csak szexpartner. Az első pár hónapban el kellene fogadni a férfiaknak, hogy hanyagolva lesznek egy kissé a közös (!)gyermek figyelme miatt. Bár tudom sok helyen nem is akarta a férj csak jött látott, győzött, és ha addig sem voltak valami nagy érzések a nő felé ez csak ad egy újjabb lökést arra, hogy a férfi félre lépjen.

Nem természetes a megcsalás, mint ahogy az sem, hogy az anya 0/24-ben csak a babával foglalkozik egy teljesen elzárt mesevilágban. Férj vagyok, mostmár apa is. Átlagon felül foglalkozom a babával, pelusozom, átveszem akkor is ha sír, leviszem babakocsizni, a házimunkákból bőven átvállalok. Mégis, ha a baba alszik, akkor a feleségem is egyből alszik (mert azt tanácsolták), ha ébren van akkor pedig a babával foglalkozunk. Vagy a gyerekes barátnőivel beszéli ki telefonon a babázás tapasztalatait. Tudtam és el is fogadtam, hogy évekig hanyagolva leszek a baba miatt, de teljes kizárásra nem számítottam. Nem érti meg, hogy a férfiaknak a szex fizikai szükséglet is, nem csak érzelmi dolog. Akár romantikus, akár nem, ilyen a természet. Nem azért vettem feleségül, hogy reggelente a wc-ben recskázzak a munkahelyemre beérve, hogy az aznapi munkára oda tudjak figyelni. Én a megváltozott testével és az új helyzetben is szeretem és semmi módon nem csalnám meg, de nem hiszem el, hogy három perc ideje nem jut arra kétnaponta, hogy egy hosszabb csók közben „sürgősséggel megoldja” amit kell. Mert ebben az átmeneti időszakban ez is elég lenne, csak három perc kézimunka vagy valami alternatíva. De nem. Hosszas telefonbeszélgetésekre van idő a barátnőkkel a mosi-pelus előnyeiről, a Neogranormon kenőcs nélkülözhetetlenségéről, az anyatejes babák kakijának színéről, a mellszívó kiforralásáról, az apák hozzá nem értése miatti vicces szituációkról. Nem fogja fel, hogy az ingerültségemet és a (szerinte) követelőzésemet 2-3 naponta pár perces „odafigyeléssel” meg lehetne előzni. Szeretem. Feláll rá egyfolytában. Maximálisan türelmes próbálok lenni vele szemben. De mégis mindig van valami indok: a baba miatt nem tudott ma zuhizni, rögtön ennie kell valami a tejgyártás miatt, csináljuk inkább nyugodtan mikor a baba alszik, stb… Régen nem ilyen volt, de nem tudja összeegyeztetni az anyaszerepet ezekkel a párkapcsolati dolgokkal. Tudom, hogy néha türelmetlen vagyok, de nem tudok józan ésszel gondolkodni a szexhiány és állandó visszautasítás miatt. Megcsalni nem fogom, de nagyon rossz ez így…

A legkevésbé sem

Én a harmadik gyermekünkkel voltam 16 hetes terhes, mikor kiderült hogy ő a munkahelyén összejött egy 17 éves csitrivel... Pedig soha de soha nem gondoltam volna róla hogy képes ilyet tenni. Mindig figyelmes volt, sokat foglalkoztunk egymással, stb... Aztán furcsa lett, vitte a telefont WC-re, mikor kommentelt valamit a facen egy kép alá, azt az én facem is feldobta. Itt bukott le... Kiborultam, sírtam, hánytam, egy falat nem ment le a torkomon. Ezek után megnéztem a messengerét, az előzményeit. Minden benne volt feketén, fehéren de ő mindent tagadott... Csak minket szeret, nem akar elveszíteni, stb... Olyan állapotba kerültem, mintha egy zombi lennék. Elláttam a két gyermekem, de azt sem tudtam hogy fiú vagyok e vagy lány.. Az egész életem felborult.. 16 éves korunk óta együtt voltunk, mindkettőnknek a másik volt az első mindenben. Nem akartam elhinni, hogy ez velünk történik. Aztán közbe megszületett a harmadik gyerekünk, én még mindig nem voltam önmagam. Sírva keltem, sírva feküdtem. 4 hónap alatt 25 kg-ot fogytam. Együtt maradtunk, nem akartam egy újszülöttel, egy egyévessel, és egy hatévessel a nulláról kezdeni. És még így is szerettem őt.. Ő is visszatalált hozzám érzelmileg, érzem rajta hogy nagyon megbánta. Azóta a legkisebb pici is 3 éves elmúlt. KB. Fél éve érzem, hogy nekem ez így nem megy. Nem bírok túllépni a múlton. Próbáltam elfelejteni, nem megy. Szóval megbeszéltük hogy külön megyünk, kell még nekem kB. másfél, 2 év mire anyagilag összeszedem magam annyira, hogy el tudjak költözni a gyerekekkel. Most viszont ő az, aki emiatt teljesen maga alatt van... Én viszont ezt már lezártam magamba. Próbáltam megmenteni a kapcsolatunkat, de nem megy pedig tudom hogy ő is szeretné. Sajnálom hogy így alakult, hisz már 15 éve együtt vagyunk. Ja és mikor összeházasodtunk, már akkor is együtt volt ezzel a csajjal.