Ha megcsalnának, kit hibáztatnál?

Olyan opció miért nincs hogy magamat?

Ha megcsal, akkor az jelenthet azt is, hogy nálam valamit nem kap meg. Így én vagyok a hibás, nem?

Én magamat tartanám a legkevésbé hibásnak. Meg a szertőt.

Szerintem a leginkább mindig az a fél a hibás, aki félrelép. Meg lehet keresni az okokat, hogy miért jutott oda, hogy miért nem működik a párkapcsolat, hogy mit tett a másik amire ez a válasz DE!

A felelősség azé aki félrelép, ahelyett, hogy odaállna a másik elé, és azt mondaná, hogy neki itt elég és mást akar / mással akar lenni.

A páromat. Ha "miattam" csinálta, akkor meg kellett volna beszélnie velem.

A szerető meg nem feltétlenül tud róla, hogy foglalt pasival(vagy nővel) kavar.

Csak a párom.

A szeretőt azért nem, mert csak azt lehet vinni, aki engedi és ha ő nemet mondott volna, a páromon akkor sem múlt volna és megtette volna mással.

Magamat meg azért nem, mert nem vagyok az a fajta, akivel nem lehet időben beszélni egy problémáról, sem az, akivel nem lehet kulturáltan szakítani.

Szóval az egyetlen féreg a szememben az, akitől normális megoldás helyett csak ennyi telik.

Elsősorban páromat.

Hiába okoztam én esetleg, akkor sem ez a megoldás. A megbeszélés lenne a normális.

A szeretőt inkább csak utálnám, de nem hibáztatnám. Hacsaknem hosszú munka eredményeként csábította el páromat.

A szeretőt csak akkor, ha tud rólam.

A páromat és magamat viszont mindenképpen. Ha másban nem is, de abban hibáztam, hogy őt választottam.

Helyzetfüggő.

Voltak olyan helyzetek az életemben, ahol simán elfogadtam volna, hogy megcsalnak és magam okoltam volna. Furcsa, hogy pont akkor csaltak meg, amikor még a másik szerint is minden rendben volt. Szóval, ilyenkor egyértelműen a "párom" tudtam csak okolni. Nem volt őszinteség, nem volt megbeszélés, csak megcsalás. Az ő döntése.

A szeretőt ilyen helyzetben nem tudom okolni. Mindenki viszi, akit tud. Nem a szeretőnek kell nemet mondani, hanem a társnak.