Mindketten foglaltak vagyuk. Munkahely. Közhely nyilván. Van kiút? Elmúlik?

Szia Kérdező, megértem a vívódásod. Nálam más a szitu, mert pl. nem közös a munkahely, de vannak azonos elemek ill. láthatod, hogy mivel kell számolnod, ha mégis elcsábítanád. Mi mindketten házasságban élünk, nem is akarunk kilépni, de kifejezetten szexpartner keresőn talákoztunk. Tehát nem lehet azt mondani, hogy egyikünk 'bűnbe vitte ' a másikat, hanem alig vártuk, hogy találjunk olyat, akivel együtt bűnözhetünk.Pár hónapja van viszonyunk, heti 1 találkozó, sok titkos mail, telefon, sms, nagy odafigyelés, hogy le ne bukjunk és zéró lelkiismeret furdalás. Közben volt pár hét szünet, mert a keves találkozó és a sok konspiráció megterhelte a viszonyt, de aztán beállt az egyensúly. Most mindketten kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak vagyunk, mint ha ne lennénk egymásnak. De van ára:gyakran szuggerálom a telefont, 10 percenként nézem a mailt és végtelenül szerencsétlennek érzem magam. Aztán megjön, amit vártam, és kisüt a nap.... És nálunk otthon béke van, a házastársak nem gyanakodnak, nem éreznek változást, nekik OK az, ami otthon van. Tehát viszonylag sima az úgy, de mégis nagyon megterhető pszichésen.

21, gerinctelen férgek vagytok. Remélem visszakapod az élettől. Gondolom a kényelmes kis életeteket nem akarjátok feladni, de kell egy kis izgalom. Undorító dolog folyamatos hazugságban tartani a másikat.

#22: nem vitatkozom,mert igazad van, nem 'erkölcsös' az, amit csinálunk. De a házastársak most elégedettek, nekik nem hiányzik semmi, ezért nem is veszünk el tőlük semmit. Szexnek indult, lángoló szerelem lett, de ez nem befolyásolja az otthoni már kihűlt szerelmeket és a meglévő (megőrzendő) csendes barátságokat.

#22: Ja , és még valami! Imádom ezt a fröcsögést és ezt a kommersz dumát: 'remélem, visszakapod....' Nem hiszek a sorsban, sem az élet igazságosságában, de még a klasszikus 'erkölcsben' sem. Abban hiszek, hogy az ember néha több rosszból tud csak választani, de ott is van mindig 'jobb rossz' és 'rosszabb rossz'. Szóval mindenki igyekszik a lehetőségekhez képest a jobbat választani. Egyébként igen, szinte kényelmes az életem, mert kényelmessé teszem magamnak, de ha elválnék, akkor sem lenne kényelmetlenebb. Más lenne, de nem kényelmetlenebb vagy kényelmesebb. És ez a dolog nem az izgalomról, hanem a szex hiányáról szólt. De ne mondd már, hogy ha egy házasságban évek óta nincs szex, mert az egyik fél nem akarja, akkor ebben csak a másik a hibás. Ill. szerinted kell 'hazugságban tartani' azt, aki évek óta nem csábítható el otthon? Nem lehet, hogy inkább ő 'tartja magát' hazugságban, mert neki ez így jó? Ill. szerinted 'erkölcsös dolog' úgy minősíteni( gerinctelen férgek) ahogyan Te tetted, minden körülmény ismerete nélkül? Most mennem kell, mert randim lesz, de este szívesen olvasnám a véleményedet:)

Önigazolást keresel, mentegeted magad. Amúgy semmi különös nincs a reakciódban, mindig valami hasonló duma van😄, főleg nőknél. Különben meg nem is izgat már a téma.

#24: minden esetben elmennél? Nem lehet olyan körülmény, amikor a maradást éreznéd tisztességesebbnek, akárt még a szeretőtartás mellett is? Ill. az fel se merül benned, hogy a másik fél esetleg tudatosan nem akar semmit tudni és tudatosan dugja a fejét a homokba? A lángoló szerelem már elmúlt rég, de a barátság, szeretet megmaradt, eleinte szexszel, majd elveszett a szex is. De a házasság megmaradt és jól funkcionál, van benne barátság, szeretet, összetartozás, egymás segítése, támogatása, és a férjemnek a kényelmes élete( házi koszt, tiszta lakás, vasalt ing, kellemes, gusztusos, a barátok által írigyelt feleség.)Viszont neki már nincs igénye szexre sem velem, sem mással. Miért lenne érdeke kilépni és miért gondolja mindenki, hogy jót tennék vele, ha bevallanám a szeretőmet? Nem nekem, hanem neki borúlna fel a kényelmes élete... Ez az aspektus fel sem merül benned? (ja és nem a pénz miatt maradok, saját vagyonunk és jövedelmünk van mindkettőnknek, ez abszolút nem lenne akadály)

Na jó, léptem, mert ezen tényleg behányok🤮 további jó szórakozást.

#26: Miért kellene önigazolást keresnem egy anonim fórumon? Pontosan tudom, mit csinálok, milyen következményei vannak most ill. mik lennének, ha lebukom. Felmértem a kockázatokat, úgy csinálom, hogy ne bukjak le, de ennyi. Nem tud róla senki rajtam és a szeretőmön kívül, kettőnk ügye, hogy ezt hogyan éljük meg.( mert nyilván van olyan, amikor nehezebben valamelyikünk.) Viszont a férjem nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, mert nyilván én is az vagyok az idő jelentős részében és ez hat rá is.Nem akarja tudni, mi az, amit veszít, de azt látja, hogy nyert- viszont nem keresi, hogy miért. Ez vajon nem azt jelenti, hogy nem is akar semmit tudni?

#28: egészségedre!