Ha garantáltan nem buknál le, megcsalnád a párodat?

Nem.

1. a kapcsolatban én vagyok a kisebb étvágyú fél. Szóval nem áll fenn, hogy kevés nekem a párom.

2. én olyan típus vagyok, hogy amikor szeretek valakit, és vele vagyok akkor csak ő van. A többi férfi megszűnik férfi lenni. (ha valaki mégis bepróbálkozik és az sem tántorítja el, hogy férjnél vagyok, az nálam mindennek a legalja, úgyhogy finoman szólva sem szimpatikus egy ilyen ember)

3. alapból nehezen esek szerelembe, nekem ehhez nem pillanatok kellenek vagy 1-2 hét, hanem hónapok. Mire eljutok oda, hogy beleszeretek és kívánom is testileg-lelkileg. Addig lehet akármilyen jófej, jóképű, addig úgy vagyok vele mint egy zsiráffal.

Nem azért nem csalom meg a párom, mert kiderülne, hanem mert saját magam felé nem tudnék elszámolni. Nem is merül fel bennem, hogy mekkora az esélye, hogy kiderül, hiszen tudom, hogy én magam mondanám el neki.

De csak hogy mégis rontsam egy kicsit a statisztikát, őszintén megvallva már volt, hogy nagyon erős volt a kísértés és csak a saját tartásom tartott vissza.