Mitől rosszabb egy viszony mint egy egyszeri botlás?

Nekem van olyan ismerősöm akinél a férfi egyszer lépett félre de a kapcsolatuk kibirta azóta 7 éve vannak együtt 2 gyerkőcük van és házasok.

De van olyan ismerősöm is akit 1 évig csak a párja rendszeressen (ismerősei is tudták már a srácnak) a lány megtudta megpróbálra megbocsájtani neki de nem ment. Bármilyen vitájuk volt újra feljött ez benne. Azért ezt nem lehet elfelejteni.

A társadalom szemével: Mert az áldozatokat mindig jobban sajnáljuk és bagatellizáljuk a felelősségüket a dologban. Aki pedig egyszer "megbotlott", az hibázott, de már megbánta. A gondolataiba meg senki nem lát bele, hogy így van-e valóban. Már a saját 5 éves gyerekéről sem tudta eldönteni az anya, hogy valóban megbánta-e, hogy idő előtt kibontotta a karácsonyi ajándékokat, vagy csak azért hazudta, hogy kijöhessen a sarokból, kivéve, ha elröhögte magát. A felnőtt ennél jobban megtanul hazudni.

A viszonynál pedig egy előre megfontolt, hideg, számító attitűdöt feltételez, amit meg lehetne beszélni.

A normális ember viszont nem tesz igazán különbséget. Aki megbotlik, az figyelmetlen, óvatlan.

De megbotlani a villamos előtt meg lehet, de egy megcsalás ennél azért összetettebb folyamat. Lekaphat egy kolléga is egy céges bulin, de nem dugom át a nyelvemet a szájába és pláne nem tartom ott még hosszú másodpercekig. Aki meg az italra fogja, azt egy jobb habitusú férfi megfogott régen, odavitte a tűzhelyhez, miután megitatott vele fél liter pálinkát és addig tolta közel a kezét hozzá, amíg jajveszékelve el nem kezdett üvölteni, hogy "meg fogok égni". Aki izmosabb volt, az az erkélyen lógatta ki a lábánál fogva, ott is jajveszékelt. Utóbbi azért is jobb, mert reflexből mondod, hogy "engedj el", ami ebben az esetben nem jó ötlet. Viszont reflex az is, hogy összerezzensz és menekülsz az életedért/testi épségedért.

Ezeket ma már nem lehet eljátszani, mert családon belüli erőszaknak minősítik meg terrornak, pedig valójában nem keletkezett sérülés, egyfajta lecke, amit egy életre megjegyez az ember, nem kell magolni sem könyvekből.

Szóval az én szememben az egyszeri félrelépés egy sunyi patkány, akiben még annyi bátorság sincs, hogy legalább többször megismételje, aztán jön itt a látványhisztijével, de azért jó volt elmenni a végsőkig, írogatni egymásnak, megbeszélni a találkozót, levetkőzni, lefeküdni, majd eljátszani a hattyú halálát. Egyetlen esetben elfogadható, ha hosszú, kommunikációbéli hiba vezetett idáig, de akkor is hibás a megcsaló fél, mert nem így kellett volna lereagálni. A másik fél hibássága (például felnőtt ember mit gondol, ha nem szexel a párjával, az majd nem keres mást?) pedig nem fogja kicsinyíteni a tiédet. Mert mindenki a saját szerepében felelős önmaga tetteiért.

A viszonynál meg megint, a másik fél baleksága is kell hozzá, hogy hosszú időn át fenn lehessen tartani úgy egy viszonyt, hogy az ne legyen kényelmetlen a felek számára.

De ha valaki akár éveken át fenntartja, akkor is szánalmasnak tartom.

Ehhez még hozzátartozik a generációs dolog. Minél fiatalabb valaki, annál gerinctelenebb dolog, mert annál inkább gyakorolhatna önismeretet, hiszen nem csak a szülei meg a szűk környezete neveli őt, hanem az egész internet.

Ha ő maga alkalmatlan hosszútávú elköteleződésre, akkor olyan társat kell keresni, aki ebben partner. De hitegetni valakit gerinctelen dolog.

Röviden

Egyszeri alkalom. Talán! megbocsájtható, de itt még lehet hogy nincs érzelem.

Viszony: folyamatos szervezkedés, titkolózás, folyamatos vágy a másikra. Két ember megismeri egymást. Lesznek érzések.

Szerintem elég egyértelmű

Egyszeri félredugás sem túl megbocsájtható, de ha egy bizonyos személy lesz hosszú ideig, akkor az az egy bizonyos személy pótolja az otthoni hiányokat.

Egy ilyen szeretőt nem a csatornából szedsz elő. Evidens, hogy van vonzalom, és ha a szex mellé jön hogy még jó társaság is egymásnak, hát cseszheted.

Aki el akarja hinni, az elhiszi, hogy az egyszeri botlás benyelhető.

Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy csak a háton való szex számít.

Egy alkalmat sem tudnék megbocsájtani, bár valóban feltételezhető (hacsak nem bebuktak még korán) hogy ott nem voltak érzelmek.

De ha visszajár, akkor azt jelenti, hogy valamért nem tudják elengedni egymást. Itt lesznek érzések.

És ilyenkor bennem az is felmerül, hogy vajon a megcsalt mennyire is vett részt a saját kapcsolatában, ha nem tűnik fel neki, hogy csalják.

Személy szerint azt sem sajnálom, aki szemet huny